Az önazonosságtól a színház-pedagógiáig

– Mi volt a rendezői koncepciója?

– A koncepció lényege, hogy a fiatalokat a hiteles színpadi jelenlét biztonságérzetével ruházzuk fel, hogy a munka során építsünk az ő gondolkodásukra, érzéseikre. Ehhez egy nagyon letisztult teret hoztunk létre Heike Vollmer német díszlettervezővel és pontosan érthető karakterjellemzőket Bocskai Gyopár jelmeztervezővel. A szöveget pedig ugyancsak minél inkább hozzájuk szabtuk Deres Péter dramaturggal. Ezenkívül pedig az a leglényegesebb a rendezői munkában, hogy minél pontosabban tudjuk elmesélni ezt a megrázó, lélektanilag hiteles történetet. A félelemkeltés mindig gyűlöletbe csap át, és annak nincs határa – erre figyelmeztetheti a mai kor nézőjét ez a történet.

– A magyar színház nemzetközi megismertetéséért megkapta a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központjának elismerését, a Hevesi Sándor-díjat. Mit jelent önnek ez az elismerés?

– Örültem az elismerésnek, ugyanis már drámatanárként is fontos volt számomra, hogy a fiatalok ne csak a saját közegükben mozogjanak, hanem szélesedjen a látókörük azáltal, hogy külföldi példákkal is megismerkednek, hogy nemzetközi helyzetben is megmérettessenek. Az utóbbi években pedig elsősorban anyaszínházamnak, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színháznak köszönhetően sok nemzetközi együttműködésben vehettem részt. Ebben fontos mérföldkő volt például a Tasnádi Istvánnal közösen készített Cyber Cyrano, amit azóta sok nyelvre lefordítottak, és rendszeresen játsszák Európa különböző színházaiban.

– A jövőben milyen tervei vannak?

– A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházzal többek között egy különleges osztálytermi előadásra készülünk, valamint egy koprodukcióra a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházzal.
Az évad második felében pedig Szegedre kaptam meghívást. Ezenkívül remélem lesz időm folytatni a doktorimat, amit Dublinban kezdtem el.