Az ízlés nem anyagi kérdés

Kortárs magángyűjtők TOP 10 címmel jelent meg az Art Market Budapest nemzetközi kortárs művészeti vásár szervezőitől a legújabb, a hazai viszonylatban legmeghatározóbb műgyűjtők tevékenységét ismertető kiadvány. Fabényi Júlia, a Ludwig Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója szerint a múzeumoknak felelősségük van abban, hogy feldolgozzák, gyűjtsék, bemutassák a közönségnek, ami a ma és a holnap legfontosabb művészeti, esztétikai, filozófiai és társadalmi kérdéseire reflektál. A gyűjtőknek nincs ilyen felelősségük, ugyanakkor feladatuk megegyezik abban, hogy minél több magyar alkotó munkáját segítsék hozzá a nemzetközi kortárs művészeti gyűjteményekbe való bekerüléshez.

Vass László, a kötetben szereplő egyik műgyűjtő lapunk kérdésére elmondta: „A kötet célja és fontossága a példamutatásban rejlik, hiszen a műgyűjtők olyan műveket is gyűjtenek, amelyeket a múzeumok nem tudnak megvásárolni, és sok esetben ezek a kollekciók végül közgyűjteményekbe kerülnek. Aki pedig eleve nyitottá teszi a gyűjteményét, a múzeumpedagógia számára is sokat tud adni.”

A kötetben nagyrészt olyan magángyűjtők szerepelnek, akik külföldi alkotásokat is gyűjtenek. „Nagyobb ismeretet igényel az ilyen munka, hiszen a magyar művészeket próbáljuk meg kontextusba hozni a külföldivel. Számomra sok eligazítást adott a budapesti Szépművészeti Múzeum huszadik századi gyűjteménye – mondta Vass László, és hozzátette: – Művészetet csak úgy lehet tanulni, ha kiállításokra jár az ember, de jó fogódzó az is, hogy mit gyűjt a többi gyűjtő. Számomra kihívást jelent kortársakkal foglalkozni, meglátni a majdani értéket. Ne feledjük: Van Gogh vagy Cézanne is volt egykor kortárs. Úgy vélem, hogy mernünk kell válogatni, mert kitaposott úton járni nem olyan érdekes.”

A top tíz műgyűjtőt felvonultató kiadványban teljes névsort láthatunk, mert ahogy Vass László mondja,
„a szakma tudja, hogy ki mit gyűjt, csak ritkán fordul elő, hogy bizonyos darabokat valamilyen okból nem hozunk nyilvánosságra. Régebben talán többször fordult ilyen elő, ez az oka annak, hogy napjainkban is rendszeresen bukkannak fel olyan értékes magángyűjtemények, amelyeknek létezéséről nem tudott senki.”
Vass László gyűjteményét mindig a divat változó szelével szemben kívánta kialakítani. Úgy véli, nem pénzkérdés a műgyűjtői lét. „Míg 1945 előtt főúri elfoglaltság volt mecénásnak lenni, műveket vásárolni, a második világháborút követően teljesen megfordult a rend. Inkább tanárok, orvosok hoztak létre kevés pénzből maradandó, jelentős kollekciókat. Ma sem feltétlenül pénzkérdés, hiszen lehet ez a tevékenység valódi szenvedély – mondja, majd hozzáteszi: – Tíz jó művet már nevezhetünk gyűjteménynek, csak annyi a lényeg, hogy következetes koncepciót tartson a tulajdonosa. Sokan gondolják pél­dául úgy, hogy a sokszorosított grafikák nem sokat érnek, pedig komoly gyűjtemény épülhet belőlük. Ma ez egy lehetőség, ami mellett könnyelműen elmegyünk. És nem azért, mert nem lenne rá anyagi fedezet – a tudás hiányzik.”
Ezzel kapcsolatban Vass László kiemeli: „Engem a tudásvágy vezetett gyűjtővé válásom útján. Egykor hetente beszélgethettem Barcsay Jenővel, és rosszul esett, hogy nincs annyi ismeretem, mint neki – képeztem hát magam. Lossonczy Tamás festőművész, grafikusnak van egy olyan mondása, hogy ami egy kezdő műgyűjtőnek tetszik, az ritkán jó. Ahhoz, hogy komoly műgyűjtővé válhassunk, tanácsadók és művész barátok segíthetnek. Emellett bennünk kell lennie a minőségre való törekvésnek, valamint nyitott szemmel kell járnunk külföldön.”

A hatvannégy oldalas kiadvány részletesen bemutatja a szakma által kiválasztott műgyűjtők életét és gyűjteményük kiemelkedő darabjait. Idén a legjobb tíz közé Antal Pétert, Bodnár Zoltánt, Feuer Andrást, Gerő Lászlót, Horváth Bélát, Karvalits Ferencet, Pados Gábort, a Spengler Katalin-Somlói Zsolt gyűjtőházaspárt, Szűcs Ferencet és Vass Lászlót választották.