Kultúra
Az elveszett teljesség kereséséről
A Tolnai Ottó verseiből készült, Wilhelm-dalok című kétszereplős darabról beszélgettek az idei POSZT egyik szakmai programján

Az ember tudatának kettőssége, a cselekvő és a töprengő mutatkozik meg Nagy József előadásában (Fotó: POSZT/Henning János)
Nagy József rendezésében a ma-gyarkanizsai Jel Színház mutatta be szombaton a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) versenyprogramjában a Tolnai Ottó versei alapján készült Wilhelm-dalok című előadást, amelyben a rendező mellett Bicskei István lép színpadra.
Ahogy a szemlén szokásos, a nézőket is megkérdezték a látottakról, a válaszaikból született néhány perces videóval indították másnap az adott darab szakmai beszélgetését. Amikor a Wilhelm-dalokról vallottak, egyesek zavarban voltak, de nagy általánosságban izgalmas, a képzőművészetet és zenét a költészettel elegyítő darabként értékelték, amelyben a vajdasági magánmitológia is felvillan.
A szakmai beszélgetést Sándor L. István kritikus azzal nyitotta, hogy nagyon fontos előadásnak tartja, amely nem hiányozhatott a POSZT versenyprogramjából.
„Fontos áttörés a magyar színház történetében az a színpadi nyelv, amelyet a darab képvisel: a nyolcvanas évek végi alternatív színház nagyon hiányzik a magyar színházi gondolkodásból. Nem biztos, hogy a nézők azzal a tudással rendelkeznek, amivel akkor bírnának, ha ez a gondolkodás jelen lenne a mai színházban” – hangsúlyozta.
Megfogalmazása szerint a darab attól nagyon erős, hogy pontosan ábrázolja az esetlegességet, vagyis hogy valami mindig meghasad, széttörik, és az ezzel való szembesülés, vagyis az elveszett teljesség keresése tökéletesen rajzolódik ki az előadásból. „Ez a darab másképpen próbál beszélgetni, mint a ma megszokott előadások.
A nézői tapasztalatok hiányának tudom be, hogy egy részük feszengett az előadás közben” – mondta.
A beszélgetésen részt vevő Nánay István színikritikus, drámapedagógus emlékeztetett: Tolnai egész versciklusa olyan, mint egy zenemű.
„Azért is nagyszerű ez az előadás, mert belső története van, ha akarom, van benne történet is, és megtalálhatom benne saját magamat. Annak van esélye élvezni, aki hajlandó befogadni, a nézői kötöttségeket eldobva.
A darab gyönyörűsége a háromosztatú tér és a zenei komponáltság” – értékelte a látottakat.
A főszereplő egy filozófus, aki nem úgy éli meg a világot, vagy nem úgy beszél róla, és aki másként gondolkodik, mint az átlag. „Tolnai egész életműve ilyen, a Wilhelm-dalok meg aztán kiváltképp. Azt a szabadságot adja meg a nézőnek, hogy a saját belső világát megtalálja” – mondta.
A főszerepet alakító Bicskei István arról beszélt, hogy milyen volt a hetvenes években Újvidéken, ahol szavai szerint csodálatos művészeti élet zajlott festők, írók, színházcsinálók társaságában.
„Akkor már megjelent Ottó néhány dala, nekem nagyon megtetszettek ezek a versek, és elkezdtem tanulni őket. Szerettem volna előadóestet csinálni. A háború után Magyarországra érve ismét jött a lehetőség, hogy a Wilhelm-dalokat színpadra vigyem” – emlékezett vissza. Elmondása szerint számára könnyű volt beleilleszkedni Tolnai abszurd világába.
A versenyprogram összeállításában részt vevő Perényi Balázs drámatanár arra az öntudatlanul születő nyelvi csodára hívta fel a figyelmet, amelyre a gyerek, az őrült és még talán a színész képes.
Balogh Tibor dramaturg pedig arról beszélt, abban a pillanatban érezte, hogy ennek az előadásnak a POSZT-on helye van, amikor magára tudott ismerni benne. „Szerettem volna, hogy a pécsi közönség elgondolkozzon a darabon. Egy ember tudatának kétféle tartalma, a cselekvő és a töprengő lény bontakozik ki számomra a Wilhelm-dalokból” – hangsúlyozta a dramaturg.