Kultúra

Az aracsi pusztatemplom

Rejtőzködő Magyarország 779.

Sorozatunk tizenhatodik évfolyamának évzáró számaiban az idén is a legjelesebb középkori műemlékeinkkel találkozhatunk. Ezúttal – karácsony ünnepéhez méltóan - a történelmi Magyarország egyik legnagyobb és legszebb középkori romtemplomát, történetét ismerhetjük meg.

aracsi-templom
Az aracsi templom keletre néző hármas szentélye (A szerző felvétele)

Egyszer már Szerbiában 1999 forró nyarán majdnem eljutottam a híres délvidéki aracsi romtemplomhoz. Törökbecse (Novi Becej) északkeleti határában található, körülötte végtelen pusztaság a sok évszázados háborúskodás, rombolás, idegen megszállás mementójaként. Öreg, kehes autóval terveztük megközelíteni, félútnál egy magyar birkapásztor lebeszélt a kocsi további gyilkolásáról. Tizenhét év elteltével találkoztam csak a hatalmas, titokzatos szakrális épülettel, boldog voltam, hogy korábban nem láttam.

Aracsnak jóval nagyobb a műemléki irodalma, mint az országos ismertsége. A házi könyvtáram is bővelkedik, eligazít a régészeti kútfőkben, csakhogy – amint a 19. század eleji udvari kartográfus, Beregszászi Pál írta: ezer szó sem ér fel egyetlen képpel. Igazolja a derék térképészt az aracsi templom lenyűgöző látványa. Pedig időről időre eltűnik a szemhatárról, mintha bújócskát játszana – olvasom a délvidéki író-régész, Kalapis Zoltán könyvében (Történelem a föld alatt, Fórum Könyvkiadó, 1995). Minden évszakkal változó életet él, szinte eggyé válva a természettel. Közelebbről nézve még lenyűgözőbb a kép, legyen tavaszi vagy őszi, téli vagy nyári köntösbe burkolva.

Kezdjük a régészethistóriával! A Tiszától keletre elterülő egykori Torontál vármegye öntésföldjének települései, régi szakrális építményei olyan mértékű pusztítást szenvedtek a 14. század végétől kezdődő török támadásoktól, majd a 18. század végéig tartó hódoltságtól, hogy mindössze két Árpád-kori templom (Kiszombor és Aracs) és két ásatag egyház (Csanád és Egres) maradt fenn mutatóban. Henszlmann Imre kassai építész, a Magyarországi Műemlékek Bizottságának előadója 1867-ben kereste meg és mérte fel az aracsi romot. „E templomot a Monasteriologia eredetileg a benczéseknek tulajdonítja, alapítását helyesen a XIII. századba teszi” – írja Henszlmann a győrszentmártoni bencés apátság 1256-ban kelt oklevelére hivatkozva. „Alaprajza feltűnően hasonlít a lébényi templom alaptervéhez. Lényeges eltérés, melyet különben az alapterven nem vehetni észre, az ikertorony hiánya, és az egyetlen torony áttétele az éjszaki mellékhajó keleti osztályába (az északi mellékszentély fölé, L. E.). Volt-e analog torony a déli oldalon is?” – veti fel a kérdést Henszlmann. „Erre inkább nemmel felelhetni, mert ott a hosszfal fél lábbal gyöngébb, mint az éjszaki. Egyébiránt nem tagadhatni, hogy az aracsi építész sokkal bátrabb volt a lébényinél, templomát nemcsak tervezte, hanem be is boltozta, hogy épülete sokkal hosszabb és tágasabb legyen a lébényinél. Az aracsi templom alkalmasint több évtizeddel ifjabb a lébényinél, hihetőleg még a tatárjárás előtt épült. A vidék kőanyagot nem nyújtván, a templom zömét téglából építették, csak a dísztagok és oszloptövek ruházata készült fehér faragott kőből.

Az oszlopfők állapota igen megrongált, mindamellett a stylizált növény mintákra még ráismerni – sóska (rumex acetosella) vagy cinadónia (chelidolium maius) –, úgy átidomítva, hogy a levél végén bimbóvá nőnek. A főhajó és a déli mellékapszis közötti faloszlop fejezetén emberi alak emelkedik ki levéldíszből, szétterjesztett karjaival a vállkövet tartja. Több alakos kapitel nem maradt meg” – írja a pontosan fogalmazó Henszlmann, mégis elkerülhette figyelmét a nyugati oromfal belső oldalán, téglapillér fejezetén látható faragott emberfő.

A nyugati főkapu „egészen eltűnt, csak annyit tudhatunk, hogy a béllete nemigen szökhetett ki homlokfalból. (Hasonló sorsra jutott az oromfal kőrozettája, az ún. Katalinkerék is, L. E.). Mondják, hogy az aracsi templomrom 1863. december 13-án még sokkal jobb karban volt, mígnem a Lucza-napi rendkívüli szélvész ledöntötte a mellékhajó falait és tornyának felső részét. Most a rom elkerülhetetlen és tökéletes veszte felé közeleg; mert nincs hozzá közel fekvő helység, amelynek számára parochiális templommá lehetne alakítani” – fejezi be közlését Henszlmann 1876-ban megjelent könyvében (Magyarország ókeresztyén, román és átmenet stílű műemlékeinek rövid ismertetése).

Nála többet és fontosabbat azóta nem írtak le az építményről. Hál’ istennek a doktor jóslata sem fogant meg a teljes pusztulásról, sőt az elmúlt években végre történik is valami a rom körül. Született már jelenkori – főleg helytörténeti vonatkozású – magyar nyelvű riport és szakirodalom is a Vajdaságban az 1970-es évektől fogva, Nagy Sándor, Cs. Simon István, Szekeres László, Berecz Sándor, Milka C’anak-Medic’ és első sorban Kalapis Zoltán tudásának, gyűjtőszorgalmának köszönhetően. Tájékoztatásul: a Novi Becej (Törökbecse) és Novo Milosevo közötti 13-as számú országút hosszabbik felénél, a vasúti átjárón átkelve kelet felé, öt kilométer szilárdított úton érhető el a messziről jól látható aracsi templom.