Az állam nem lopta a Golgotát

A szakember szerint elkerülhetetlen volt a Golgota védetté nyilvánítása, hiszen ennek hiányában Pákh bármikor akár külföldi tulajdonba is adhatta volna a művészettörténetileg értékes és a nemzeti önbecsülés részét képező műtárgyat.

Gerhard szerint Pákh megtévesztette tárgyalópartnereit azzal, hogy kizárólag a sajtóból értesülhettek arról, hogy a képnek csupán társtulajdonosa, azaz nincs kizárólagos rendelkezési joga a kép felett. Emellett állítja: bár Pákh azt mondja, dokumentumokkal támasztotta alá, hogy annak idején a magyar állam által most felajánlott hatmillió dollárnál drágábban vette a képet, sem az erre vonatkozó szerződést, sem a hivatalos értékbecslésről szóló iratot nem mutatta be a tulajdonos. Gerhardt szerint egyetlen hiteles sarokpontként, friss és reális képet a Hamilton Galériának átadott 5,7 millió dollár mutat, amit a Krisztus Pilátus előtt képért adott az állam néhány hónappal ezelőtt. Az alelnök hozzátette: egy kép piaci árához semmi köze annak, hogy mennyiért jutott hozzá az eladó. Gerhardt Ferenc ezen felül hangsúlyozta: bármit mondjon is Pákh Imre, senki sem állíthatja, hogy a magyar igazságügyi műkincsszakértők kevesebbet tudnak Munkácsyról, mint a Christie’s Londonban vagy a Sotheby’s New Yorkban. Az állam elfogultságát ebben az esetben nem lehet megállapítani, hiszen a szabályozás szerint állami szerv csak akkor vásárolhat műtárgyat, ha a rendeletben lefektetett elvek és folyamatok mentén zajlik le az értékbecslés. Gerhardt elmondta: az elmúlt időszak során megbizonyosodtak róla, hogy a Pákh által előadott történet puszta kitaláció, és így nincs értelme további tárgyalásoknak. Arra a kérdésre, hogy mit tehet a magyar állam, ha amerikai bíróság előtt támadja meg a védetté nyilvánítást Pákh Imre, Gerhardt azt felelte, hogy nem feltétlenül járna kötelező érvénnyel az ott hozott döntés, az pedig nem jellemző, hogy az efféle viták nemzetközi bíróság előtt dőlnének el. Hangsúlyozta: a magyar állam nem ellopta Munkácsy művét, hanem védetté nyilvánította.