Kultúra

Az Ung-vidék templomai

Rejtőzködő Magyarország 816.

Ung vármegye történelmi területét délről Szabolcs, nyugat és észak felől Zemplén, délről és keletről Bereg vármegye, északon és keleten Galícia – régi nevén Halics (Gácsország) – határolja. Tartományának fele magas hegyi erdővidék, a Keleti-Kárpátok láncolatának része. A lankás déli tájat a hegyekből aláfolyó, szétterülő élővizek uralják. Ami az építést illeti: az ungi és beregi részeknek a déli vidéken létesültek középkori alapítású várai– Ungvár, Munkács, Beregszász, Nagyszőlős, Huszt –, valamint a kőegyházas települések.

templom 20170908
A levert vakolatú gótikus téglatemplom Bátfán (a szerző felvétele)

Sorozatunk kárpátaljai gyűjtéseiben eddig összesen harminc középkori – román és gótikus stílusú – templomot vettünk lajstromba és tettünk közzé. A „maradékkal” ez úton számolunk el, Deschmann Alajos műemlékes építész könyvének segítségével.

A Tisza nagy kanyarulatánál, az egykori Szovjet-Ukrajnához csatolt Csaptól indultunk északnak s érkeztünk meg Szürtére (Strimkovka). Jelenlegi lakóinak számát nem ismerjük, de 1910-ben 1144, 1940-ben 1318, 1969-ben 1508, 1989-ben 1100 magyar lakosa volt. A Szürte név szláv eredetű, Srute formában 1281-ben bukkant fel írásban, jelentése nem ismert. Mai írásmód szerint 1644-ben említik először. Az 1241. évi tatár betörés után a Rátót nembeli Lóránt volt a földesura. Szürte falu és a papja szerepelt az 1332. évi rendkívüli pápai tizedjegyzékben. Zsigmond király zászlót és címert adományozott a helységnek. Itt található a 14. század második felében épült Szent Kereszt felmagasztalása templom. Eredetileg torony nélküli, egyhajós, négyszög szentélyű egyház volt, északi oldalán sekrestyével. Teljes belső hossza tizenhét méter, amiből tizenkét méter jut a hét méter széles gyülekezeti térnek, öt méter az oltártérnek. Az apszis keleti ablaka kívül csúcsíves, amint a hajó elrontott ablakai is azok voltak. A sekrestyében a Szürthey család egyik tagjának 14. századi, majuszkulás feliratú, alakos sírkőlapján kívül, a padlósíkba fektetett vörös márvány, címeres síremlék idézi Szürthey III. Miklósné, Máriássy Krisztina nagyasszony emlékét.

Szürte és Császlóc (C’aslovci) köz­ség egyformán közel van Ungvárhoz. Ez utóbbi falu első említése az 1263 és ’69 közötti időből való. Szláv eredetű neve rokona a lengyel Czaslaw személy- és helynévnek. A fáma szerint Béla herceg – 1060-tól I. Béla király – lengyel földről hívott szerzeteseket a környékre, akik 1083-ban már kőből épült templomot szolgáltak, amelyben Szent László 3. törvénykönyvének egyik példányát őrizték. Kő és pergament egyként pusztult el a tatárjáráskor.

A 13. században a hasonnevű família tagjai, valamint a Pálócziak voltak a helység földesurai. Császlóc 1338-tól a szerednyei vár tartozéka volt, a 16. században a Dobó család birtokolta. A szatmári plébánia iratai között fennmaradt 1332–37. évi pápai tizedjegyzék adata szerint tíz garas tizedet fizetett a falu papja, ami rangos helyi nemesekre utal. Protestáns hittérítők űzték el a lakókat 1547-ben, megrongálták a templomot is. Gróf Eszterházy Károly vette gondjába az egyházat 1774-ben, melyet a 18. század végén renováltak. Alaprajza megőrizte a középkori szerkezetét: a téglány formájú hajóhoz négyzetes szentély járul, amelynek megmaradt a keresztboltozata is. Ugyancsak középkori a nyugati torony; az északi oldalt megbővítették, majd oda helyezték át a 14. századi, csúcsíves déli bejáratot.

Bátfa (Gyerevci) kétszáz lakosú helység, kőhajításnyira a szlovák határhoz. Neve már 1273-ban szerepelt oklevélben: Felicián fia Felicián egy lánc bátfai földért cserébe visszakapta (Bátfai) Imre fia János ispán földjét. Már egyházas hely volt 1332-ben, első birtokosai a Bátfaiak voltak, utánuk a Drágffy, a homonnai Drugeth, és a Pálóczi nemzetségek tagjai.

Református temploma a 15. században készült, részben régebbi alapokra. Gótikus stílusú, szabályszerű formájú és szerkezetű épület: teljes belső hossza tizennyolc méter, szélessége öt és fél méter, tizenegy méter hosszú a hajó, hat méter hosszú a szentély. Csúcsos diadalív kapcsolja egybe a gyülekezeti és az oltárteret, az apszist 15. századi, íves keresztboltozat, a hajót barokk cseh süvegboltozat fedi, kívülről nyolc pillér támasztja a falat. Ami téglából épült, és ez idő szerint régészeti vizsgálat alatt áll. Kétemeletes a harangtorony, a téglafalon belül lépcső vezet fel az első szintre; a hajó alatti kriptában a Pálócziak hamvai nyugszanak.

Az ukrán–szlovák államhatár mentén található Ungtarnóc (Tarnovci). Az 1300-as évek elején tűnt fel a neve, földesurai a nemes Tarnóczi család tagjai voltak. A község lakosságát kipusztította a pestis 1554-ben , a háborús időkben tönkrement a templom is. Csak a nyugati harangtorony bejárata őrizte meg a csúcsíves, faragott kő bejáratát.