Kultúra
Az Ákos nemzetség monostora
Rejtőzködő Magyarország 760.
Eredetileg Akusmonustura volt a helység neve, amely a nagyhatalmú Ákos nemzetség Árpád-kori alapítású monostorára utal. Nevének első írásbeli felbukkanása egy 1342-ből származó birtokmegosztási oklevélben történik, amikor a Váradi káptalan Ákos mester Ilona leányának és vejének, Zywly Jánosnak ítéli a birtok leány-negyedét. A család tagjai a tatárjárás utáni évtizedekben szerteágaznak, Hunyad, Torda, Borsod és Gömör vármegyékben is jelentős javakhoz jutnak. Az Ákos nemzetség feje Ernye bán fia István volt, három ízben országbíró 1267 és 1275 között, később nádor az 1301 és 1310 közötti zavaros időszakban. Rossz lóra tett, amikor a trónkövetelő cseh Vencel királyt támogatta Károly Róberttel szemben, s emiatt elveszítette birtokait. A fontos országutak találkozásánál lévő, heti piacnapot tartó település 1421-ben mezővárosi rangra emelkedett, azonban az Ákos famíliából származó birtokosok továbbra is földesurak maradtak. Három család tagjai között oszlott meg 1475-ben a viszonylag kis összegű adó: az évi 27 forintból 19 forintot Ákosi Mihály alattvalói fizettek, a többit a város lakói adták össze. Számtalan (erdélyi) fejedelemi adomány jutott a településnek a 16. században, az 1500-as évek végére kihalt főúri nemzetség helyét nemesi kisbirtokosok vették át.
Ákosmonostora – amelyet a Szent Benedek-rend számára és a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére alapítottak – az 1420-as évekig adott otthont a barátoknak. Attól fogva csak a község plébániájaként szolgált. A templom építése 1252 után kezdődött meg, az említett Ernye bán, 1252 és 1260 között erdélyi vajda kezdeményezésére. A nyugati oldalán kettős ikertornyú templom a vele egy korszakban keletkezett zsámbéki, lébényi és jáki – ugyancsak főúri alapítású – monostorokéval mutat formai rokonságot. Az a különbség köztük, hogy míg a dunántúli épületek faragott kőből készültek, Ákoson fehér mészhabarcsba rakott téglából – erre az építőkő hiánya adott okot. Megjegyzendő, hogy az ákosi templomon kívül a dunántúli Türje és Nagykapornak, a csallóközi Deáki, a borsodi Boldva és az erdélyi Harina kéttornyú egyházai épültek téglából a 13. században.
Nyújtott téglalap alaprajzú, harminchárom méter hosszú a háromhajós, tisztán nyugati, frankföldi román stílusú bazilika. Öt szögletes oszloppár sora választja el a magasba törő főhajót a keskenyebb, folyosószerű, dongaboltozatos mellékhajóktól. Dél felől hat keskeny, lőrésszerű ablakon keresztül jut fény az oldalhajóba, a főhajóba hét magasabb és szélesebb ablak világít be. Kelet felé félkörívvel záródik a szentély, a három ablak közül a középső kerek, tölcsér formájú. Tőle északra egy kis mellékkápolnát alakítottak ki, talán sekrestye céljára a fráterek távozását követően; egy másik, ugyancsak kisméretű baptisztérium az északi hajó külső oldalához csatlakozott. Alapfalait nemrégiben tárták fel. Korábban ott történhetett a plébániai szentségek kiszolgálása. Roppant impozáns a nyugati, háromemeletes, csürlős téglasisakú toronypár. Ikerablakait faragott kő osztópillérek kettőzik meg. Közöttük sima faltükör képezi a főhomlokzatot, mögötte az orgonakarzattal, a főbejárat fölött.
Ákos legkorábbról ismert protestáns prédikátora Harsányi Mihály, nevét 1597-ben említik először. A reformátussá lett egyház 1642-ben súlyos tűzkárt szenvedett, nem sokkal a helyreállítását követően portyázó törökök gyújtották fel. A tetőszerkezetet csak 1732-ben tudták újraépíteni, aztán 1834. szeptember 15-én erős földrengés rázta meg a falut és a tornyokat.
A 19. század vége felé tekintélyes építészek „fedezték fel” az impozáns téglatemplomot: 1864-ben Schulcz Ferenc készített róla vázlatokat, 1886-ban Nagy Virgil, 1889-ben Möller István mérte fel. A Műemlékek Országos Bizottsága a millennium alkalmából vette kézbe a renoválást, 1896-ban Schulek Frigyes főépítészt, majd Blacho Vilmost bízták meg a feladattal. Kettejük munkájának eredménye a román kori téglaarchitektúra megújítása, amelyet ma már alig lehet megkülönböztetni az eredetitől. Új – neogótikus – fazont kaptak a tornyok, portikusz (előtér) került a főkapu elé, akkor készült a körablak az apszis tengelyébe. Újabb restaurálására 1998 és 2005 között került sor a magyar állam támogatásával. A jelenleg kétezer lelkes, fele részben magyarok lakta Ákos község református népe méltán büszke a nyolcszáz éves egyházára.