A társadalmi témák és a sokhangú, de mostohagyerek líra

Szegő János, a Magvető szerkesztője szerint irodalmunk felnőttségét jelzi a számos új magyar fordítás, tehát hogy el tudunk szakadni a korábbiaktól. Térey János író úgy véli, a könyvhét kiváló alkalom a kapcsolattartásra az olvasókkal, ezt egyre többen profi módon teszik. Csányi Dóra pedig a gyerekkönyvek kapcsán azt mondja: sok kiadó bátran nyúl társadalmi kérdésekhez.

A hagyományos helyszínen, a budapesti Vörösmarty téren száznegyvenhét pavilonban több mint kétszáz hazai és határon túli kiadó mutatja be köteteit az idei, nyolcvanhetedik Ünnepi Könyvhéten június 9. és 13. között. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése szervezésében a 15. Gyermekkönyvnapokkal együtt megvalósuló eseményhez számos vidéki település is csatlakozik.

A kortárs magyar irodalom legfontosabb rendezvényén az újdonságok között lesznek a Magvető Kiadó könyvhétre megjelenő Körkép és Szép versek című kiadványai. Utóbbi az elmúlt év verstermésének legjavából, előbbi pedig a legjobb kisprózák közül válogat. Kínálatukból kiemelkedik Tóth Krisztina Világadapter című kötete, valamint Esterházy Péter különleges, Hasnyálmirigynapló című könyve, betegségének sajátos krónikája. A tavaly májusi első és az idén márciusi utolsó bejegyzés közti tíz hónapon keresztül a betegség stációit követheti nyomon az olvasó, a szerzőre jellemző sajátos világlátással és humorral. A Kossuth-díjas író nyitja meg egyébként június 9-én a könyvhetet.

Szegő János, a Magvető szerkesztője a jelenleg megfigyelhető magyar olvasási szokások kapcsán lapunknak azt mondja, hogy a trendek önbeteljesítő jóslatok, hiszen mindig a nagy presztízsű regényeket veszik jobban. „Továbbra is a regények korát éljük, a novella és a vers pedig a mostohább műfajok közé tartoznak. Pedig sokhangúsága révén a kortárs líra fantasztikusan különleges, ahogy mindig megújuló műfajként a novella az írónak és az olvasónak egyaránt sok lehetőséget kínál” – mutat rá. Arra is felhívja a figyelmet, hogy az utóbbi években a klasszikusok egyre több újrafordítása, újragondolása is megjelenik (a Magvetőnél például Nádasdy Ádám magyarításában az Isteni színjáték). Szerinte az irodalom felnőttségét is jelzi, hogy el tud válni a korábbi fordításoktól. Bár az Ünnepi Könyvhét elsősorban a magyar szerzőkről szól, a trendek a külföldi alkotókra is érvényesek. A Magvető egyik sztárszerzője Anna Gavalda, akinek a szerkesztő szerint az a titka, hogy a történetmesélést sikeresen fűszerezi az érzelmekkel és a gondolatokkal. Ráadásul az írói és Tótfalusi Ágnes fordítói hangja szerencsésen találkozik egymással. Michel Houellebecq szintén a népszerű szerzők közé tartozik a magyar olvasók körében. „Houellebecq évek óta olyan könyveket ír, amelyek a szexualitáson vagy épp a terrorizmuson keresztül húsbavágó problémákkal foglalkoznak, az olvasó pedig örül, hogy nemcsak a publicisztikák kétezer karakterében, hanem egy regény tágasabb terében találkozhat a releváns témákkal. Úgy gondolom, a magyar irodalom ilyen szempontból egy kicsit még le van maradva” – véli Szegő János.

Térey János író a trendekkel kapcsolatban lapunknak azt mondja: az egyik legfurcsább elismerése, amikor A Legkisebb Jégkorszak című kötet kapcsán valaki azt mondta neki, hogy tökéletes szinkronban van az európai törekvésekkel, ugyanis „klímairodalom”. „Az irodalom és a művészet mindig reflektál az aktualitásokra, rengeteg példát találni a migránsokat felvonultató írásokra; az írókat foglalkoztatja a menekültválság vagy épp az iszlám fundamentalizmus, aminek ugyanúgy megvan az elmélyültebb, kimunkált verziója, ahogy a lektűr is” – teszi hozzá. Bár szerinte azt nem lehet elvárni, hogy a meglehetősen kifinomult magyar lírát ezrek vagy tíz­ezrek olvassák, neki azonban nem lehet oka panaszra, hiszen A Legkisebb Jégkorszak című verses regénye már három kiadást megélt. Az idei Könyvhétre is lírával készül, az elmúlt harminc év versterméséből állította össze Őszi hadjárat című kötetét, amelyet a Jelenkor ad ki.

A Könyvhetet azért tartja ideális alkalomnak a megjelenésre, mert kiváló alkalmat nyújt az olvasókkal való eleven kapcsolattartásra, amit ma már egyre többen rutinosan, professzionálisan űznek.

„Az én számból talán rosszalló csengése van, de piacosodott az irodalom. Ez azonban egyrészt jót tesz neki, másrészt, ahogy minden téren, itt is kőkemény a versenyhelyzet” – mutat rá az író. Szerinte az, hogy mit érhet el egy idén vagy tavaly megjelent könyv, még nem a könyvhéten, csak hetek, hónapok múlva fog kiderülni.

Az idén immár tizenötödik alkalommal a Gyerekkönyvnapoknak is otthont ad a könyvhét. Csányi Dóra, a Csimota Kiadó főszerkesztője lapunknak felelevenítette 2003-as indulásukat, amikor csupa csodálkozó tekintettel találkoztak, és azt kérdezték tőlük, miért van szükség egy újabb gyerekkönyvkiadóra, amikor a régi könyvek között is számtalan jó munkából lehet válogatni. Megdöbbentette ez a hozzáállás, hiszen a felnőttirodalom esetében soha senki nem kérdőjelezte meg, hogy az irodalomnak folyamatosan meg kell újulnia. Mint mondja, ez a felfogás mára szerencsére eltűnt.

Szerinte az utóbbi években több trend is élesen kirajzolódik a gyerekkönyvek piacán: egyre több a fiataloknak szóló kötet, illetve számos kiadó sorozatokban gondolkozik, mert azokkal könnyebben megfogja és maga mellett tartja a közönségét. Az írók és az illusztrátorok pedig egyre merészebben nyúlnak bizonyos kérdésekhez, egyre több társadalmi témát dolgoznak fel: vége annak az időszaknak, amikor az általános vélekedés szerint a gyerekeknek csak a cukormázas, rózsaszín világot lehetett megmutatni.

A szerkesztő az utóbbi évek gyerekkönyvdömpingjét a közönség hozzáállásának változásaival magyarázza. Mint mondja, van már egy olyan szülői és oktatói generáció, amely elvárja, hogy a gyerekkönyvkiadás megújuljon, és egyre több és jobb minőségű kötet lásson napvilágot. A Csimota Kiadó öt könyvvel készül az idei Könyvhétre, Csányi Dóra szerint jó, hogy rengeteg kisgyerekes család érkezik ezeken a napokon a Vörösmarty térre, sok szülő pedig a gyerekekre bízza a döntést, hogy mely könyveket vegyék meg. „Az emberek ilyenkor nyitottabbak és kíváncsiabbak, sokan kifejezetten készülnek a Könyvhétre, és már céltudatosan a kedvenc kiadóik pavilonjai felé indulnak el a Vörösmarty téren” – mutat rá a szerkesztő.