Amikor a múlt a fák mögül kísért

Lengyel Tamás alakításának adja a legnagyobb lehetőséget az előadás (Fotó: Nagy Attila - Szabad Tér Színház)

A műből készült színdarab a Városmajori Szabadtéri Színpadon látható ezen a nyáron: a napokban bemutatott előadás rendezője, Hídvégi Nóra valami egészen másra vállalkozott, egy szerelmi kudarcból kikeveredni képtelen férfi lelki tusájának ábrázolására, a zene, a mozgás és a próza eszközeinek váltakozásával.

Mindössze egy színpadi változatot csináltak Zilahy Lajos 1922-es, legendás regényéből, a Halálos tavasz című írásból, nem sokkal a Karády Katalin és Jávor Pál főszereplésével készült, 1939-ben bemutatott kultikus film után. Az idén azonban a Szabad Tér Színház nyári szezonindító darabjának választotta ezt a drámát, amelyet a napokban mutattak be, és még többször is látható lesz. Egészen új összművészeti darabot hoztak létre az alkotók, amelyben a próza és a mozgás, a jelmezek és a zene csaknem ugyanakkora hangsúllyal vannak jelen, finom ritmusban építve fel a férfi főhős öngyilkosságig gyűrűző összeomlását. A Garai Judit által színpadra írt változat belső monológokkal segít megérteni a szerelmi csalódástól meghasonlott férfi döntését, eközben Hídvégi Nóra rendezése is mindent és mindenkit a férfi köré rendel. A történet szerint Egry Iván földbirtokos (Lengyel Tamás alakítja) szerelmi kapcsolatot létesít a grófi származású Ralben Edittel (Szabó Vera megformálásában), aki már menyasszony – és amikor ez kiderül, a férfi menthetetlenül becsapva érzi magát, kártyázásba és italba menekül. Kárpótlást jelenthetne számára az egyedül élő Nagy Józsa (Ullmann Mónika játssza a szerepet), de mivel nem tud elfeledkezni a nagy szerelemről, főbe lövi magát. A két nő között őrlődő férfi érzelmi útját tűpontosan ábrázolja a rendező, miközben a szerelmi háromszög többi szereplőiről alig tudunk meg bármit is. Az egyfelvonásos darab egész időtartama alatt jelen van az összes színész, a minimális, fákat idéző díszletben: a jelen és a múlt, a képzelet és a valóság vissza-visszatérő elemként kísérti a színpad fókuszában mozgó Lengyel Tamást. Az élő zenét Farkas Izsák elektronikus hegedűjátéka adja, Sipos Vera a koreográfiájával pedig a főszereplő tébolyát igyekszik megmutatni. Egyértelmű tehát, hogy Lengyel Tamás számára adta a legnagyobb lehetőséget a Halálos tavasz színpadi adaptációja, s még ha bizonyos pontokon veszít is intenzitásából játéka, erőteljes jelenlétével átélhetővé teszi a tragédiáját. Az anya szerepét alakító Györgyi Anna tartásával, mozdulataival, leheletfinoman kifigurázva hozza a kor úri osztályának titokzatosságát. Talán éppen ezért Juristovszky Sosa látványos jelmezei is a színésznőn „szólalnak meg” a leginkább.

A szavakban megfogalmazott gondolatok ellenére éppen a társadalmi különbség okozta feszültség élhető át legkevésbé ebből az előadásból, a rendezés sokkal inkább az érzelmek útjának, a csalódásnak és a lelki kifosztottságnak az ábrázolásában remekel.