Kultúra
Amikor Óbudára érkeztek a panelek
Túlzsúfolttá vált a kerület a hatvanas évekbeli építkezések miatt, bár az utópisztikus terveknek csak egy része valósult meg

A szakember a városrész felértékelődése, a lakótelepek megépítése és a lakáskiállítások mellett az akkor készült, de soha meg nem valósult tervekről is szót ejtett.
A főváros III. kerületének jelentősége az Árpád híd megépültével nőtt meg, mivel így Óbuda könnyen elérhetővé vált Pestről – hangsúlyozta Branczik Márta művészettörténész, a Kiscelli Múzeum építészeti gyűjteményének muzeológusa a minap tartott előadásán. Az Álmok és valóság – Óbuda építészete a hatvanas években címmel a kerület Fő terén lévő Esernyős kulturális központban zajlott eseményen a szakember azt is elmondta: a híd megvalósítása után, az ötvenes-hatvanas években számos terv készült a budai hídfő átalakítására.
Mint felidézte, elsőként 1957-ben írtak ki nyílt tervpályázatot a terület rendezésére, hogy Észak-Buda központjává váljon. A kiírásban alapvetően földszintes és öt-hat emeletes lakóépületek szerepeltek, ezenfelül pedig azt is megszabták, hogy a lakósűrűség 700 fő/hektár legyen. Branczik a beérkező tervek rajzait bemutatva arra hívta fel a figyelmet, hogy a hangsúlyos pontokon a tervezők nem tartották be az elvárásokat, a nyílt területeken nagyobb épületeket terveztek.
Ezzel egy időben meghirdették a lakástervezési pályázatot is, az úgynevezett óbudai kísérleti lakótelep ötletét 1958-ban hagyták jóvá. A korszak neves tervezői az egyik régi téglagyár helyére – ma a Váradi utca és a Reménység utca, illetve a Bécsi út és a Vörösvári út közötti terület – egy–három emeletes házakat álmodtak meg. A művészettörténész rámutatott arra, hogy a tervek és a valóság sokszor eltértek egymástól, mivel a szép és idealizált rajzok a megvalósulás után már kevésbé voltak esztétikusak. A lakástervek közül a legsikeresebb Mináry Olga kockaháza lett, amelyből 1960-ban típusterv is készült – és Budapest számos helyszínén épült belőle néhány példány –, a jó alaprajzának köszönhetően. (Mint ismert, a kísérleti lakótelepről egy alapos, szociológiai kitekintésű kiállítás és katalógus is készült néhány évvel ezelőtt a Kiscelli Múzeumban – a szerk.)
Az első házak megépülésével megrendezték az első lakás- és bútorkiállításokat is. A muzeológus hangsúlyozta, hogy a hagyományos mellett a modern formatervezés is érvényre jutott, azonban az új bútorok sokszor olyan drágák voltak, hogy egy átlagos családnak évekig kellett spórolnia egy-egy darabra.
Az 1960-as évek elejétől az építkezésekben elindult egy léptékváltás: a tizenöt éves lakásépítési tervben már sokkal több lakás szerepelt, mint korábban: az adatok szerint a mintegy száz hektárnyi területre a korábbi négyezer-hétszáz épület helyett tizenháromezret terveztek. Ezért a téglaépületekről lassan áttértek a panelekre, valamint a koncepciókban is egyre magasabb sávházak és pontházak szerepeltek a laksűrűség növelése érdekében. A panelekbe kis alaprajzú lakásokat terveztek, ugyanakkor ezek vonzóak volt a lakosság számára a komfortosságuk miatt – magyarázta a művészettörténész. Mező Lajos rendezési tervét 1966-ban fogadták el. Ebben már száztizenöt méter hosszú, tízemeletes, valamint tíz-tizenöt emeletes pontházak is szerepeltek. Ettől kezdve fokozatosan készültek el az archív képekről ismert régi és rossz állapotú, gyakran barakkszerű házak helyén a tízemeletes „füles házak” a Vörösvári út mentén, a „sovány házak” a Kiscelli út mentén és a tizenöt emeletes „magas házak” a Szentendrei út mentén – tette hozzá Branczik Márta.
A szakember előadásának végén hangsúlyozta azt is, hogy a beépítés nem csak a panelek építésére korlátozódott, hiszen több intézmény terve is megszületett. Lett volna például egy nagy központ, amelyekbe közintézményeket, boltokat és szállodát helyeztek volna –ez a terület azóta is üres. Felépült azonban az MTA kutatóközpontja és a Flóriánként ismert új üzletközpont.
A művészettörténész a tanulságokat összegezve azt emelte ki: a beépítés nagyszabású koncepció alapján valósult meg, azonban elég hamar problémát okozott, hogy túlságosan zsúfolttá vált a városrész, még úgy is, hogy a ma már utópisztikusnak ható akkori terveknek csak egy része valósult meg.