Kultúra
Álomkultúra az idő tükrében
Könyv az alvásról és mindarról, ami mögötte van
A kötet érdekes összefoglalása annak, hogy miként jutottunk el a tudományos elméletekig a természeti népek álomkultúrájának vizsgálatában, mi is valójában az álom, hogyan függ mindez össze a személyiségfejlesztéssel és -fejlődéssel, valamint hogy az álom tudatos használata mennyiben járul hozzá önismeretünk és lelkiállapotunk stabilizálásához. A könyv kifejezett előnye, hogy a témát – amely általában erősen misztifikált – tárgyilagosan, tudományosan mutatja be. További pozitívum, hogy a leírtakból talán valóban tanulhatunk, hiszen nem elméletek, irányzatok vagy technikák, hanem az emberi folyamatok állnak a középpontban.
A kötet tizenkét könnyen olvasható fejezetből áll: először az ausztrál bennszülöttek, a szenoi törzs és az amerikai indiánok hitrendszerébe ad betekintést. Ebből kiderül, hogy azon népek, amelyek az átlagosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az álmoknak, jóval békésebb, egységesebb társadalom képét mutatták, mint az akár körülöttük élő törzsek. Különösen a szenoi törzs példáját emeli ki a szerző azzal a megjegyzéssel, hogy amikor eredeti környezetükből kiemelve próbálták meg visszaállítani a lerombolt kultúrájukat, az inkább egyfajta hippitársadalommá változott. Ezzel kiemeli a szerző, hogy a természeti népek álomkultúráját nem emelhetjük át egy az egyben a mi társadalmi berendezkedésünkbe.
Szoros kapcsolatban áll ugyanakkor a modern társadalom kulturális és tudományos hozzáállásával a könyv harmadik fejezete, amely már a tudomány kezdeti útkereséséről számol be. Az álmokat az elmebetegséghez tartották hasonlónak, azzal a különbséggel, hogy az előbbiben csökkent, az utóbbiban pedig fokozott érzékelést feltételeztek az orvosok. Később felfedezték az álom és az emlékezet intenzív kapcsolatát, míg végül a kutatók arra jutottak, hogy az álom az elme egyfajta „túlfolyó-berendezése”, itt üríti ki magából mindazt a felhalmozódott érzést, információt, vágyat, amit a valóságban nem juttat vagy juttathat kifejezésre.
A kötet nem kerülheti meg Freud, Erik Erikson és Jung munkásságát, így részletesen foglalkozik a pszichoanalízissel és az irányzat cáfolataival, fejlesztéseivel is. Később olvashatunk az úgynevezett REM-alvásfázisról és az alvás biológiai szerepéről is, és külön fejezet foglalkozik az álmok tudatos használatával, mint például az álomkontroll-technika vagy az álomindukció.
A laikus érdeklődők számára éppen annyira elgondolkodtató lehet ez az összefoglaló jellegű munka, mint akár a hasonló témában kutató vagy tevékenykedő szakmabelieknek. Gondolatkísérlet, amely állásfoglalás nélkül vezeti rá az olvasót, hogy törődjön kicsit jobban az álmaival – azaz végső soron önmagával.