Kultúra
Álom és valóság, krimi és vígjáték egyetlen filmben az új hullám mesterétől
Ritkán látható Jacques Rivette-alkotást vetítettek le a Francia moziünnepen
Az ötéves Francia Új Hullám Kiadó, a Nyitott Műhely és a tízéves Szerzői Filmklub közös filmvetítést szervezett a francia új hullám jegyében csütörtök este. A program mostanra hagyományosnak mondható, hiszen évről évre megemlékeznek ilyen formán a július 14-i francia nemzeti ünnepről. Az idén Jean-Luc Godard és Jacques Rivette szolgáltatták a filmklub témáját, amelyen Gábor Zsuzsának köszönhetően magyar szöveggel lehetett megnézni utóbbi rendező Párizs hozzánk tartozik című alkotását.
Jacques Rivette a Cahiers du Cinéma szaklap vezető filmkritikusaként szerezte meg hírnevét, Jacques Becker és Jean Renoir asszisztenseként dolgozott, majd önálló rendezéseivel a francia új hullám egyik vezető személyisége lett. A hatvanas évektől kezdve folyamatosan forgatott, Godard-hoz hasonlóan állandóan kísérletezett, ezért filmjei általában nem váltak népszerűvé, csak a nyolcvanas évektől kezdték el felfedezni első műveit, például a Párizs hozzánk tartozik című krimit is. Nagyon sikeres volt viszont az 1974-es Céline és Julie csónakázik. A rendező még a kétezres években is aktívan dolgozott, utolsó bemutatott műve a Jane Birkin főszereplésével készült, 2009-es Örököltem egy cirkuszt című alkotása volt. Az alkotó idén januárban hunyt el.
A vetítés előtt Sárosi Attila filmesztéta tartott rövid előadást, aki elmondta: a választás többek között ezért is esett rá. „A Párizs hozzánk tartozik izgalmas, eredeti és alig ismert film, amelyben Godard is feltűnik egy rövid szerepben” – mutatott rá. Tapasztalata szerint nem mindenkinek szokott tetszeni, van, akit megfog az első negyedórában, és van, aki nem tud belehelyezkedni ebbe a világba, amelyben megjelennek Rivette jellegzetes témái, például az álom, a játékosság, a színház vagy a rejtély motívumai.
A filmesztéta arra is felhívta a figyelmet, hogy a filmben rendezőként és forgatókönyvíróként közreműködő Rivette nagyon szereti kulturális, filmtörténeti utalásokkal teleszőni alkotásait, irodalmi idézetektől hemzseg a mű, valamint nagyon jellegzetesek a zenei megnyilvánulások is. „A filmnek van magyar vonatkozása is, néhány magyar ötlet is felbukkan benne, senki sem tudja, miért” – hangsúlyozta Sárosi.
Jacques Rivette első, 1961-es – Magyarországon ritkán látható – nagyjátékfilmje az élet és a színház kapcsolatát boncolgatja, amely a rendező egész életművének meghatározó tárgyköre maradt. A történetben a vidékről felkerült Anne (Betty Schneider alakítja) Párizsban egy értelmiségi körbe keveredik, amely éppen Shakespeare egyik színművét próbálja. Ám a csoportot súlyos csapás éri: Juan, a társulat zeneszerzője meghal. Mindenki találgatja, vajon önkezével vetett-e véget életének, vagy meggyilkolták. Philippe (Daniel Crohem játssza) azt gondolja, hogy Juan egy titkos szervezet áldozata lett, és lassanként meggyőzi barátait is az elméletéről.
Rivette filmje az új hullámnak megfelelően furcsa és titokzatos hangulatú, feltűnik benne az említett Godard mellett a mozgalom több alakja is. Egyszerre krimi és vígjáték, keverednek benne a politikai összeesküvés-elméletek rögeszméi a valósággal, és a néző éppúgy belevész a rejtélyekbe, mint maguk a film szereplői.
Jacques Rivette a Cahiers du Cinéma szaklap vezető filmkritikusaként szerezte meg hírnevét, Jacques Becker és Jean Renoir asszisztenseként dolgozott, majd önálló rendezéseivel a francia új hullám egyik vezető személyisége lett. A hatvanas évektől kezdve folyamatosan forgatott, Godard-hoz hasonlóan állandóan kísérletezett, ezért filmjei általában nem váltak népszerűvé, csak a nyolcvanas évektől kezdték el felfedezni első műveit, például a Párizs hozzánk tartozik című krimit is. Nagyon sikeres volt viszont az 1974-es Céline és Julie csónakázik. A rendező még a kétezres években is aktívan dolgozott, utolsó bemutatott műve a Jane Birkin főszereplésével készült, 2009-es Örököltem egy cirkuszt című alkotása volt. Az alkotó idén januárban hunyt el.
A vetítés előtt Sárosi Attila filmesztéta tartott rövid előadást, aki elmondta: a választás többek között ezért is esett rá. „A Párizs hozzánk tartozik izgalmas, eredeti és alig ismert film, amelyben Godard is feltűnik egy rövid szerepben” – mutatott rá. Tapasztalata szerint nem mindenkinek szokott tetszeni, van, akit megfog az első negyedórában, és van, aki nem tud belehelyezkedni ebbe a világba, amelyben megjelennek Rivette jellegzetes témái, például az álom, a játékosság, a színház vagy a rejtély motívumai.
A filmesztéta arra is felhívta a figyelmet, hogy a filmben rendezőként és forgatókönyvíróként közreműködő Rivette nagyon szereti kulturális, filmtörténeti utalásokkal teleszőni alkotásait, irodalmi idézetektől hemzseg a mű, valamint nagyon jellegzetesek a zenei megnyilvánulások is. „A filmnek van magyar vonatkozása is, néhány magyar ötlet is felbukkan benne, senki sem tudja, miért” – hangsúlyozta Sárosi.
Jacques Rivette első, 1961-es – Magyarországon ritkán látható – nagyjátékfilmje az élet és a színház kapcsolatát boncolgatja, amely a rendező egész életművének meghatározó tárgyköre maradt. A történetben a vidékről felkerült Anne (Betty Schneider alakítja) Párizsban egy értelmiségi körbe keveredik, amely éppen Shakespeare egyik színművét próbálja. Ám a csoportot súlyos csapás éri: Juan, a társulat zeneszerzője meghal. Mindenki találgatja, vajon önkezével vetett-e véget életének, vagy meggyilkolták. Philippe (Daniel Crohem játssza) azt gondolja, hogy Juan egy titkos szervezet áldozata lett, és lassanként meggyőzi barátait is az elméletéről.
Rivette filmje az új hullámnak megfelelően furcsa és titokzatos hangulatú, feltűnik benne az említett Godard mellett a mozgalom több alakja is. Egyszerre krimi és vígjáték, keverednek benne a politikai összeesküvés-elméletek rögeszméi a valósággal, és a néző éppúgy belevész a rejtélyekbe, mint maguk a film szereplői.