Állatok és embergyerekek

„Egy mindennapi hősről szerettem volna filmet készíteni gyerekeknek, a családnak. Miután Mancs, a világhírű magyar mentőkutya története felmerült, utánanéztünk – de a dokumentumfilm helyett inkább játékfilmet képzeltem el” – mondta Pejó Róbert, a Mancs című mozifilm rendezője. A munka nyolc évvel ezelőtt kezdődött, azóta persze az eredeti tervek átformálódtak, a forgatókönyv több akcióval töltődött fel.

„Nagy kihívást jelentett a munka, mert ilyen jellegű filmet még nem csináltam. Természetesen az állatszereplők összejátszása volt a legnehezebb, különösen amikor a gyerekekkel kellett felvennünk közös jeleneteket…” – fogalmazott Pejó, és elmesélte, hogy a filmet két részre  bontotta: a normál forgatásra és a kutyaszínjátszásra. Utóbbihoz két-három hónapos casting tartozott, amikor a felnőtt kutyák közül választották ki a legalkalmasabbat, majd később újszülött kiskutyákból is választottak kettőt. Őket a trénerként a Fehér istent is jegyző Halász Árpád kutyakiképző idomította Gödöllőn.

Kántor László producer örömmel vett részt a produkcióban, hiszen mint mondja, családi filmként hiánypótló alkotás született. „Több mint húsz éve nem készült itthon ilyen típusú filmalkotás, és külföldön is egyre kevesebb hasonlót találunk” – mondja. Kántor szerint a nehézséget elsősorban az jelenti, hogy más szemlélettel kell az ilyen filmeken dolgozni, hiszen a felnőttek és a gyerekek fejével egyszerre kell gondolkozni.” A producer hangsúlyozta, hogy a történet ihletője ugyan Mancs, de maga a forgatókönyv fikció, nem követi teljes egészében a mentőkutya életét. „Erre a filmre a barátságról és a szeretetről szóló felemelkedéstörténetként tekintünk, amely egyben a hőssé válás meséje is” – mondja Kántor.

És ha már mese, feltétlenül szükséges kiemelni a filmben használt, a többek között a Kistehén figuráról, könyvborítóiról, illetve gyermekrajzairól ismert Igor Lazin illusztrátortól megszokott színvonalú animációt, amellyel Mancs „fejébe” látunk be. A szakember lapunk kérdésére elmondta, hogy soklépcsős, több animátori szakaszt magában foglaló munkafolyamat áll a filmben látható animáció mögött. „Maga az a tény, hogy élő szereplős filmbe integráltuk az animációs betéteket, nem jelentett különösebb nehézséget. Ugyanakkor minden új munka önmagában kihívást jelent. Szeretem azt a fajta félelmet, amit ezek a lehetőségek keltenek bennem, hiszen gyorsan rendbe teszi a gondolataimat” – fogalmazott Lazin, s hangsúlyozta: az animáció műfajával szemben van egy olyan előfeltevés, hogy aranyos, kedves legyen, és az alkotógárdának pontosan ez volt a célja. Olyan eszközként tekintettek rá, amely a filmet egy szinttel felemeli.

A film egyik főszereplője, Holecskó Orsolya szerint sok lehetőség van a filmben, hiszen egy kutya főszereplése lehetőséget ad arra, hogy közelebb kerüljenek az emberek az állatokhoz. A Mancs gazdáját alakító Trill Zsoltnak érdekes volt a munka, hiszen bár falun nőtt fel, állatok voltak körülötte, ennyire közvetlen kapcsolatban mégsem volt a kutyákkal, mint a forgatáson. „Nagytestű állat egy német juhászkutya, így többször is voltam a gödöllői állatkiképzőben, ismerkedtem a két kicsivel és a két nagyobbal. Különös izgalmat jelent, hogy az ember tudja-e kezelni őket, civilként tudok-e velük bánni. De ha mindez működik, akkor átalakul pozitív élménnyé.” Trill elmondta, hogy érdekes tapasztalat átvinni a színházban tanultakat a filmvászonra és fordítva. „Családi filmben játszani azt jelentette, hogy nagyon finoman kell jelen lenni a vásznon, nem szabad eltúlozni dolgokat” – fejtette ki.