Kultúra

„Akkor mi már szabadok voltunk”

Radics Béla és Indián – Egy gitárvirtuóz, akit a diktatúra ellehetetlenített, és egy galeritag, aki pénzt gyűjtött neki a koncerteken

A hatvanas-hetvenes évek hazai hippimozgalmának egyik ikonikus alakját, Indiánt és barátait a diktatúra elsősorban amiatt ítélte el, mert hosszú hajat és famert viseltek. Ezért nem engedték be őket a budai Ifiparkba, így a felette lévő nagy fánál gyülekeztek – a galeri néhány tagját 1970-ben perbe is fogták. A Nagyfa-galeri nagyon szerette Radics Béla zenéjét: a legendás gitárvirtuóz, akit a hatalom ellehetetlenített, a koncerteken gyűjtött pénzből tudott magának felszerelést vásárolni.

Indián 20161027
Az erdélyi születésű Indiánt és barátait perbe is fogta a hatalom (Fotó: MH)

A Rockfogyatkozás című, 1988-as film (rendezője Sántha László, társrendezője Árvai Jolán) megörökítette Indián és Radics Béla barátságát: Radics Béla rajongójaként Indián pénzt gyűjtött a zenésznek, hogy erősítőt tudjon vásárolni, a filmben erről is szó esik.

Az 1982-ben tragikusan fiatalon elhunyt Radics Béla gitárvirtuóz sorsa szimbolikusan jeleníti meg a diktatúra évtizedeit. Ugyanis a magyar Jimi Hendrixként is emlegetett zenész – aki fellépésein fogával is tépte a gitárhúrt – nem kötött kompromisszumot a szocialista rendszerrel, nem állt be a sorba, nem engedte, hogy a számait cenzúrázzák, így a Hungaroton, a hanglemezgyár nem adta ki a nagylemezét sem.

A progresszív és blueszenét játszó gitáros első együttesével, a Sakk-Mattal még felléphetett a Budai Ifjúsági Parkban. Játszott még az Alligátor, az Aréna, a Nevada és a Tűzkerék együttesben, de legnagyobb sikereit a Taurus tagjaként érte el.

Nemrégiben a Radics Béla Emléktársaság kezdeményezésére utcát neveztek el róla, halálának harmincadik évfordulója alkalmából pedig, 2012-ben Csepel díszpolgárává választották, valamint emlékkonferenciát és koncertet rendeztek az emlékére a Petőfi Csarnokban. Két éve, 2014 őszén a Várkert Bazárban kiállítás nyílt a Budai Ifjúsági Park történetéről, s a tárlat megnyitóján részt vett Indián is, aki a legendás Nagyfa-galeri tagja volt – és Radics jó barátja.

Polgári nevén Fogarasi András, erdélyi születésű, foglalkozása szerint pék – de hippi és lázadó volt egész életében. Arról, hogy mit jelentett neki a Nagyfa, a Rockfogyatkozás című filmben is beszél. Mint elmondta, egész egyszerűen azzal, hogy ott voltak, híressé tették azt a fát. Mivel kifogásolták az öltözködésüket, a hajviseletüket, nem engedték be őket az Ifjúsági Parkba a koncertekre. „Egyáltalán, az magában már probléma volt, hogy néhányan itt fönt ácsorogtunk” – mesélte. Társaságukat egy bizonyos fokig összekovácsolta a zene. Visszaemlékezett arra, hogy ha megszólalt a Rolling, a Cream, a Manfred Mann vagy az Animal egyik dala, úgy érezték, hogy tulajdonképpen teljesen mindegy, mit mondanak rájuk és mi az, ami nem tetszik a hatalomnak, és mi az, amitől utálják őket. „Akkor mi már szabad emberek voltunk” – magyarázta. A társaság diktatúra elleni lázadását is szimbolizálta a Nagyfa. A galeri ellen 1970-ben per is zajlott, amelynek kiindulópontja az volt, hogy a fiatalok 1969. július 8-án emléksétát tettek Brian Jones, a Rolling Stones tragikusan fiatalon elhunyt tagja emlékére. Az eljárás történetét részletesen Horváth Sándor 2009-es, Kádár gyermekei című kötetében dolgozta fel.

Indián kiemelkedő jelentőségűnek tartja életútjában a Radics Bélához fűződő, 1967-ben kezdődött barátságot. Radicsot karizmatikus zenészként emlegeti ma is. Akkor volt először a koncertjén, a gitárvirtuóz játszotta külföldi zenészek és együttesek számait is, Jimi Hendrixtől és a Cream együttestől is választott dalokat. Indiánnak annyira megtetszett Radics Béla zenéje, hogy követte őt, bárhol is lépett fel, akár Csepelen, akár Csillagtelepen. Béla nyíltan beszélt arról is, hogy a titkosszolgálat emberei is jelen voltak a koncertjein. Indián szív-lélek emberként jellemezte őt. Mivel Béla egy este csak százötven forintos gázsikat kapott, ami Indián szerint arra volt csak elég, hogy egy este jól érezze magát, nem tudott magának korszerű felszerelést vásárolni. Indián a koncertjein egy füzettel járt körbe, pénzt gyűjtött Bélának, s a füzetbe írta fel, ki mennyit adakozott. Az így összegyűlt pénzből tudta aztán Radics Béla megvenni az erősítőt.

A történet szól összefogásról, szolidaritásról, de arról is, hogyan tett lehetetlenné a diktatúra egy nagyon tehetséges zenészt annyira, hogy aztán értelmetlenül fiatalon elhunyt. Indián diktatúraellenessége megmaradt, egész életében a szabadságot tartotta és tartja a legfontosabb értéknek.

A szerző a Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom