Aki kívül áll minden kategóriarendszeren

Mivel apja a szlovák hűségesküt megtagadta Trianon után, a családot kiutasították Pozsonyból, így családjával Budapestre költözött, ahol a bölcsészkar magyar-német szakos hallgatója volt, emellett a Konzervatórium zeneelméleti előadásait látogatta, később újságíró volt, majd a Fővárosi Könyvtárban kapott állást. A Hamvasbela.org honlap szerint latin és görög nyelvű művek mellett németül, franciául, valamint angolul is olvasott. Kerényi Károllyal 1935-ben megalapították a Sziget-kört, azt a klasszikus görög hagyományból merítkező szellemi szövetséget, amelyhez csatlakozott Szerb Antal, Németh László, Kövendi Dénes, Dobrovits Aladár, Molnár Antal és mások. Amikor 1937-ben feleségül vette Kemény Katalin művészettörténészt és írót, lakást béreltek Óbudán, a Remete-hegy oldalában. A II. világháború alatt háromszor hívták be katonai szolgálatra. A végkifejlet idején Németországból megszökött, de az oroszok elfogták, azonban tőlük is megszökött. A háború alatt Lao-ce, Böhme, Hérakleitosz, Kungfu-ce, Henoch műveit fordította, első esszékötete, A láthatatlan történet 1943-ban jelent meg, és ekkoriban írta a Scientia Sacra című nagyesszét, a Titkos jegyzőkönyv című esszékötetét, a Tabula smaragdina fordítását, kommentárját, s befejezte az Unicornist, majd az Egyetemi Nyomdának összeállította az Anthologia Humana – Ötezer év bölcsessége című könyvet. Budapest ostromakor házuk találatot kapott, s könyvtára, kéziratai megsemmisültek. A háború végét Óbudán, a Vihar utca 29. szám alatt töltötte, naplója tanúsága szerint iszonyatos nyomorban és éhezésben. A szovjet megszállás után szinte azonnal zaklatni kezdték, könyvtári állásából 1948-ban felfüggesztették és B-listázták, ami egyben azt is jelentette, hogy publikációs és szerkesztői jogától megfosztották. Földműves-igazolványt váltott ki, amelyben munkahelyéül sógora szentendrei kertjét jelöli meg. Gyümölcstermesztésből élt 1951-ig, a Karnevált ebben az időben, Szentendrén írta meg, s a könyv az olvasók körében kézirat formájában harminc évig járt kézről kézre – írja a fent jelzett portálon Dúl Antal, az életművet gondozó Medio Kiadó vezetője –, mígnem 1985-ben, már halála után, nyomtatásban is megjelent.

Szentendrei munkája után 1951-től 1964-ig az Erőműberuházó Vállalat építkezésein (Tiszapalkonya, Inota, Bokod) vállalt munkát mint raktáros, segédmunkás, gondnok, s eközben kihúzott íróasztalfiókjában szanszkritból, görögből és héberből fordított és írt, ekkor keletkezett a Patmosz című esszégyűjteménye. Második nyugdíjazása után, 1968. november 7-én agyvérzésben halt meg. A szentendrei izbégi temetőben nyugszik.