A vizualitás a szavak rovására megy

Kurzel rendezése elsősorban végtelenül naturalisztikus és fojtott hangvétele miatt emlékezetes, de a történtek adaptálása mellett nagy figyelmet fordított az ausztrál mélyproli réteg szociológiai és pszichológiai elemzésére, bemutatására is. Éppen ezért, amikor kiderült, hogy az alkotó következő projektje Shakespeare művének feldolgozása lesz, joggal gondolhattuk, hogy a klasszikust minden díszítettségtől megfosztva, nyersen, direkten öncélú vagy művészieskedő eszközök nélkül tálalja majd jéghidegen, alkotói felfogásában minden szempontból ellenpólust képezve például Baz Luhrmann X-generáció ízléséhez igazított Rómeó és Júliájához.

Részben így is történt, hiszen utóbbival ellentétben a Macbeth látványosan nem a nagy tömegeket próbálja megszólítani, az egyszeri szórakozásra vágyó mozibajáró, aki Michael Fass­bender nevének hatására vált jegyet a filmre, valószínűleg hamar álomba szenderül a vetítés alatt. Ugyanakkor Kurzel, első munkájával ellentétben, teljesen új oldaláról mutatkozik be. Naturalizmus helyett szürreális, festői, éjfekete, de gyönyörű felvételekkel meséli el történetet, a mű látványvilága néhol olyannyira magával ragadó, hogy szemünk alig bír betelni vele. Mindez azonban nem minden esetben jó, hiszen egy túlnyomórészt szöveghű adaptációról van szó, Shakespeare nyelvezetének értő és teljes befogadása önmagában is megkívánja a szellemi ráhangolódást. A tálalás következtében azonban az eredeti dráma tartalmilag szerencsére nem csorbul.
Ahogyan az egyik internetes oldalon szellemesen megjegyezték, az irodalmi klasszikus lényegében a film noir műfajának alapjait tette le, hiszen címszereplője, a skót nemes és vitéz egy alapvetően becsületes, hő­sies, de esendő férfi, aki egy látomás és különösképpen felesége  által megrészegedve a rossz útra tér. Megöli a királyt, hogy ő maga kerüljön a trónra, a vérrel és hazugsággal szerzett hatalom azonban újabb gaztettekre kényszeríti, ahogyan pedig egyre fokozottabb erkölcsi mélységekbe kerül, egy idő után bukása elkerülhetetlenné válik.
A drámaíró munkásságának legsötétebb művét számtalan alkotó feldolgozta már, köztük Orson Welles, Roman Polanski és Tarr Béla is, fel is vetődhet a kérdés, hogy szükség van-e újabb adaptációra. Minderre Justin Kurzel rendezése sem ad egyértelmű választ: a színészi alakítások első osztályúak – élen az említett Michael Fassbender vagy Marion Cotillard játékával -, de mindezt elvárásnak is tekinthetjük egy Shakespeare-feldolgozás esetében. A producerek azonban bíznak a műben, hiszen Amerikában csupán decemberben mutatják be, és reméljük, bejönnek a számításaik, mert ha a film tökéletesen nem is győzött meg minket létjogosultságáról, a sok műanyag dráma között  egy igazi is indulna a jelöltek között.

Macbeth
Színes, magyarul beszélő, angol-francia-amerikai filmdráma, 113 perc, 2015.
Rendező: Justin Kurzel.
Szereplők: Michael Fassbender, Marion Cotillard, Jack Reynor, David Thewlis
•••••••8••