Kultúra
A természetfeletti erők költészete
Jelenetek Assisi Szent Ferenc életéből – Az Úr komédiásai című színdarab Szimbólumokban gazdag összművészeti alkotás lett
A keresztény világ egyik legismertebb és legkedveltebb szentjéről, Assisi Szent Ferencről szól a Nemzeti Színház előadása, Az úr komédiásai. A látványos víziókra, zenére és táncra épülő összművészeti produkciót Bozsik Yvette rendezésében, Bakos-Kiss Gábor és Nagy-Kálózy Eszter főszereplésével állították színpadra, májusban két alkalommal is látható lesz.
Michel de Ghelderode belga drámaíró Assisi Szent Ferenc életének hétszázadik évfordulójára írta meg flamand nyelven a drámát 1926-ban, szürrealista képekbe, nagyszabású víziókba foglalva a szent életének fontosabb állomásait, legendájának jelentősebb mozzanatait. A színmű egyben Ghelderode saját korának is szólt, az első világháború utáni kiábrándultságát is belefoglalta művébe.
Álomszerű látomásokon keresztül mutatja be megtérését, a vagyonról való lemondását, családjával való szakítását, a rend megalapítását, a gyógyítást, a halált és a mennyországba érkezést. Fontos azonban, hogy a drámában a szentet nem szakrális, megfoghatatlan lényként, hanem esendő, kétségektől szenvedő földi létezőként, emberként ábrázolta.
Bozsik Yvette a víziókra, az álomszerűségre és a szürreális képekre helyezte a hangsúlyt, rendkívül látványos előadást létrehozva. A cselekményt az absztrakt, letisztult térben időtlenné tette – a színpadi látványvilág megalkotásakor Brueghel és Bosch képei inspirálták. Cziegler Balázs díszlettervező munkája hűen tükrözi a színpadon zajló eseményeket, megjelenítve az égi és a földi létezést, illetve az alvilági és a túlvilági erőket. A látomásos, álomszerű képekhez Berzsenyi Krisztina különleges jelmezei is sokat hozzátesznek, amelyek egyszerre érzékeltetik a középkori és a modern világ stílusjegyeit, ugyanakkor sokszor teret adnak színpadi, mozgásszínházi játékoknak is. Mindezeket Philippe Heritier különleges, atmoszférateremtő erejű zenéi kísérik. Összességében olyan dráma jelenik meg a színpadon, amelyben összekapcsolódik a zene, a látvány, a próza, az árnyjáték, a film, a mozgás és a tánc. Egységes szimbólumrendszer, valamint képvilág születik így, amelyben egyszerre élnek meg az avantgárd, az expresszionista és a szürrealista elemek.
A színészi alakítások némileg alárendelődnek az összművészeti látomásnak, összetett karakterek megformálására nincs igazán lehetőség, hiszen mindent a jó és a rossz dichotómikus ellentéte határoz meg ebben a drámában. Meglepetést okozott azonban Nagy-Kálózy Eszter játéka, aki a tőle megszokott finom női alakokkal szemben most magát a Halált formálta meg erőteljesen és hatásosan, egyúttal kegyetlen és cinikus figurát teremtve. A Szent Ferencet alakító Bakos-Kiss Gábor játéka is hiteles és letisztult volt.
Mivel az előadás leginkább a látványvilágra, a szuggesztív képekre épít, a színpadon minden színnek, formának és mozdulatnak jelképértéke van. Bozsik Yvette sokszor a verbális részeket is mozgásszínházi elemekkel váltotta ki. Például Szent Ferenc életének jelentős szereplőit, a madarakat is táncművészek jelenítik meg.
Az európai ember létbizonytalansága, irányvesztettsége szimbólumokban, megszemélyesített érzelmekben fejeződik ki. Félelmetes tábornokként mutatkozik a Halál, gyámoltalan, elhagyatott mennyasszonyként jelenik meg a szegénység (Mikecz Estilla), és táncosok személyesítik meg a láz vagy a szorongás állapotát is. Nem pusztán egy elmesélt élettörténet, sokkal inkább egy lélek belső útkeresése és a természetfeletti erők költői, filozofikus ábrázolása.