Kultúra
A színház és a marketingstratégia
Egyre fontosabb, hogy piaci szereplőként tekintsünk a teátrumokra – az előadó-művészet eladhatóságáról beszélgettek
A témát illetően konferenciát szervezett a Győri Nemzeti Színház, a Magyar Teátrumi Társaság és a Magyar Színházi Társaság az NKA támogatásával. A részt vevő szakemberek rámutattak: a nézőkért való sikeres verseny megköveteli, hogy a színházaknak kidolgozott marketingkoncepciójuk legyen. „Ha mérlegre tesszük, hogy a marketingben milyen arányban érvényesülnek művészeti és gazdasági szempontok, azt kell mondanunk, hogy elsődlegesen még mindig utóbbi tényező a meghatározó. A főprodukciók promóciójára ezzel együtt mindig nagy hangsúlyt fektetünk, emellett a kisebb darabok esetén konszenzust keresünk” – mondta el lapunk kérdésére Markó Angéla, a Győri Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója.
A teátrumok számára fontos lehet a vizualitás újszerű lehetőségeinek megtalálása, amiről Turkovics Mónika, a Magyar Állami Operaház marketingigazgatója beszélt. A nézők vonzásával kapcsolatban megemlítette, hogy „ugyanazt a tortát akarjuk újra és újra felszeletelni, és minél nagyobb szeletekhez jutni. Ezzel szemben arra kellene törekednie a színházak közösségének, hogy ez a torta önmagában legyen egyre nagyobb, és részesülhessen belőle egyre több közösség.”
Mattyasovszky Bence, a Katona József Színház adminisztrációs igazgatója hangsúlyozta, a színházak viszonylag későn ébredtek rá a tudatos marketingstratégia-építés, valamint a közönségigény felmérésnek jelentőségére.
Herczeg András, a Vígszínház produkciós igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a színházak piaca is egyre zsúfoltabb: szobaszínházaktól kezdve a nagy szabadtéri színpadokig, állami fenntartású teátrumoktól a magán-színjátszóhelyekig nagyon széles a paletta, ugyanakkor ha igény lenne is a nézőkben, a fizetőképes kereslet jelentősen csökken. Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója beszédében hangsúlyozta: „A kulturális marketing esetében nem maga az előadás az elsődleges termék, hanem az intézmény iránti bizalom.” Mint mondta, közvetlenül nehéz kimutatni a kultúra gazdaságélénkítő hatását, de évtizedek óta ismert ez az összefüggés. „Eközben Európában, ezen belül Magyarországon is jelentősen csökken a kultúra iránti fizetőképes kereslet, az ez irányú fogyasztást elsősorban a televízió és a rádió szolgálja ki. 2008 és 2013 között ötvennégy százalékra nőtt a magyar lakosság azon része, amely távol marad mindenféle kulturális eseménytől.”
A színházak szempontjából fontos változás lesz, hogy 2015-től az egyik fő bevételforrás, a TAO-rendszer megszűnik. Az új jogszabály előkészítésében is részt vevő Markó Angéla erről úgy vélekedett, hogy „a jogalkotóknak elébe kell menniük a jogszabályváltozásnak, és le kell tenniük az unió asztalára egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi a jelenlegi rendszer valamilyen formában történő továbbvitelét.”