Kultúra
A rajzokon átszüremlő személyiség
Festmények, kollázsok nyomában – Mezei Gábor utóbbi két-három évének termése a győri Rómer Flóris Múzeum kiállításán
Mezei Gábor: Merni kell a szabadságot választani, a dogmákat nem kell annyira komolyan venni (Fotó: Horváth Péter Gyula)
Számos győri munka fűződik a nevéhez, ezért is érthető, hogy Mezei Gábor képzőművész, belsőépítész kiállítása a Rába-parti város Rómer Flóris Városi Művészeti Múzeumában látható. A Munkácsy Mihály-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett alkotó a Trónszékek, kollázsok című, szeptember 14-ig megtekinthető tárlatával kapcsolatban lapunknak elmondta, bár kritikus magával és másokkal szemben is, elégedett azzal az összeállítással, amelyet itt láthat a közönség. „Mindig készítettem olajfestményeket és kollázsokat is, de negyven évet mégis a Makovecz Imrével is folytatott belsőépítészeti munka határozott meg. Az ő halála óta több időm van a képzőművészetre, így az elmúlt két-három év munkáit választottuk erre a tárlatra” – tette hozzá. Tervezik egyébként azt is, hogy más városokban is bemutassák majd az anyagot.
Az olajfesték gyakori használatáról Mezei úgy vallott: a mű szerves részeként kezeli, hiszen különleges, egyedi világgal rendelkezik, fénye van, élnek a színei, kenése önmagában élvezet. „Jól egészíti ki a szürrealitásra és nonfigurativitásra épülő művészetemet, amelyre Vasarely, Kassák és Dalí hatott. A kollázstechnika csak még tovább erősíti ezt, hiszen szórakoztató, ahogy a dolgok önmagukat alakítják” – mesélte.
Bár több forrásban is szerepel, hogy képzőművészetét éppúgy befolyásolta Makovecz stílusa, mint a belsőépítészetét, ezt az alkotó kérdésünkre tagadta. „Belsőépítészeti munkáimban megkerülhetetlen a hatása, hiszen az ő épületeiben dolgoztam. Olyan alapvető élményeket szereztem, amelyek természetesen kihatnak mindenre, amit csinálok – ugyanakkor a képzőművészetben direkt nem alkalmazom a megoldásait, szemléletét” – hangsúlyozta.
Mezei az alkotással kapcsolatban azt tartja a legfontosabbnak, hogy merni kell a szabadságot választani. „Az egyetemen láttam egyszer egy kiállítást, ahol nem tetszettek a művek. Odajött hozzám az egyik professzor, és azt mondta, hogy ha így érzem, akkor nyugodtan fordítsak hátat. Ettől kezdve az vezetett, hogy a dogmákat nem kell annyira komolyan venni” – mutatott rá.
Elárulta azt is, hogy Makovecz kezdetben elégedetlen volt azzal, amit Mezei csinált. „Együtt ültünk le tehát, és találtuk ki a legjobb megoldásokat. Ma ugyanazzal az attitűddel festek, mint amellyel rajzolok. Az embernek személyisége van, és ha akar, sem tud mást csinálni, mint amit ez diktál neki. Technikailag meg lehet tanulni úgy rajzolni, ahogy Michelangelo tette, de ha ebben nem jön át a személyiség, akkor nem éri el a célját. Saját határainkat nem tudjuk átlépni” – mutatott rá. Mezei az irodalom területén is kipróbálta már magát fiatalkorában, bár az élete kétségtelenül az építészethez kötötte később. Erről azt vallja, hogy kevés, ha valakinek csak vasárnap délutánonként van ideje írással foglalkozni. „Komoly erővel fel kell építeni minden alkotóművészeti pályát, kizárólag tehetségből és kedvtelésből nem viheti sikerre az ember” – figyelmeztetett.