A poénok mellett igencsak szorongató feketekomédia lett

Majd a mikrofont Ryan Reynolds veszi át, aki szintén fátyolos tekintettel idézi fel, mennyire rajongott Bruce Campbellért, és szerepe megformálásában is a kultikus színész inspirálta.

Rögtön hozzá is tesszük, az ilyesfajta plágiummal vagy ihletmerítéssel egyáltalán nincs gondunk, ha valaki jó helyről lop, és ezáltal elfeledett filmtörténeti korszakokat idéz meg, az mindig szimpatikus, éppen ezért A hangok, bár nem ér fel az említett remekművekkel, soha nem válik klasszikussá, és nem fogjuk kéthavonta leporolni a polcunkon álló, féltve őrzött extra kiadású DVD-verzióját, mégis szimpatikus film. A történet egy átlagos és unalmas amerikai kisvárosban játszódik, ahol komoly látványosságnak számít már az a kínai étterem is, amelyben péntek esténként a vacsora mellett gagyi harcművészeti produkciókat adnak elő. Jerrynek (Ryan Reynolds), az egyszeri gyári munkásnak azonban nincsenek ambíciói. Igazi kisember, akit leginkább csak az érdekel, hogy randira hívja a könyvelési osztályon dolgozó, csinos Fionát. Közben szorong, kényszergyógykezelésre jár, de ami a legrosszabb, ha nem veszi be a gyógyszeradagját, háziállatai beszélnek hozzá: a kutyája jó szándékúan vigasztalja, a macskájában azonban az énjének legsötétebb oldala tükröződik vissza, és ölésre biztatja.

Marjane Satrapi posztmodern szokás szerint egyszerre próbál nevettetni és sokkolni, azonban A hangok, amellett hogy hamisítatlan feketekomédia, Reynolds kiváló alakításának köszönhetően a poénok mellett igencsak szorongató alkotás egy összetetten megrajzolt elmeroggyantról, akinek egyszerre drukkolunk és akit közben szánunk. Ezek a vonások a filmet részben ki is emelik a B kategóriás, elsősorban a puszta szórakoztatásra épülő elődei közül, de annyira mégsem, hogy a hagyományos élvezeti értéke csorbulna vagy túlságosan komolyan vehetővé válna.

A hangok
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték
103 perc, 2014
Rendező: Marjane Satrapi
Szereplők: Ryan Reynolds, Gemma Arterton
••••••7•••