Kultúra
A művész szabadsága, a szólás szabadsága és az értékválasztás
Jog és alkotás kapcsolatáról rendeztek konferenciát az MMA székházában
A technológiai átalakulás révén nagyon gyorsan változnak a művészet lehetőségei. A konfliktusok folyamatosak, amelyek kezeléséhez nagy szakértelem szükséges. A kérdés bonyolult, mert szinte nincs azonos eset és azonos probléma. A jognak az a feladata, hogy érvényesülhessen minden, ami új érték, ami az alkotás boldogságához hozzátartozik – fogalmazott Fekete György, az MMA elnöke a tegnap megrendezett Az alkotás szabadsága és a szerzői jog metszéspontjai című konferencián, ahol Karas Monika, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Médiatanács elnöke arról beszélt, hogy a jogalkotók igyekeznek kiegyensúlyozott környezetet teremteni a művek terjesztéséhez. Hiba lenne nem tudatosítani, hogy a művészeti alkotások ma elsősorban a médián keresztül jutnak el a közönséghez, amivel nincs is semmi probléma, ha ezt jogtisztán teszik – mondta, kiemelve, hogy a Médiatanács nem ízlésrendőrség, de az a célja, hogy a tartalmak valódi minőséget képviseljenek. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnöke felidézte, olyan jelentős alakok álltak nemzetközi szinten a szerzői jog kialakulása mögött, mint Victor Hugo vagy Ludwig van Beethoven.
Kucsera Tamás Gergely, az MMA főtitkára előadásában a művészet és a művészetelmélet kapcsolatának elméleti és gyakorlati kérdéseiről beszélt. Szerinte századunkban a művészet bizonyos szempontból átalakult filozófiává, azonban ezzel a világteremtő képességéről lemond a művész a világmagyarázó szerepért. Hasonló helyzetben van ma a művészetelmélet is, ahol egyéni teóriák lépnek az egységes gondolkodás helyébe. Mindazonáltal kiváló alkotások születtek ebben az ön-újrameghatározó időszakban, azonban az intézményes rendszer a mai napig nem működik a művészet területén. Közölte: ezen hivatott változtatni az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete.
Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsának tagja napjaink karikatúrabotrányai miatt különösen aktuális témát választott, a művészi kifejezés és a szólásszabadság kapcsolatáról tartott előadást. Az előadás fő kérdése az volt, hogy kimondható-e, a művészi szabadság olyan jog, amelynek nem kell tekintettel lennie a jogrend általános normáira, hanem tágabb, sajátos jellege van. Szerinte nem kétséges, hogy a művészi életet szabályozás alá kell vonni: a szerzői jog védelme alapvető fontosságú, fent kell tartani egy intézményrendszert, egy oktatási rendszert, az államnak felelősséget kell vállalnia a művészet felkarolásáért. Az állam ugyanakkor értékválasztásokat is tesz, hiszen egy támogatás megítélése, egy szoborállítás is kiállás egy-egy vélemény mellett. Előadásának legfontosabb gondolata volt, hogy amennyiben a művészet szabadságát különálló kategóriaként tekintjük a szólásszabadsághoz képest, akkor jogilag definiálnunk kell a művészetet, ami lehetetlen. Ha azonban ezt nem tudjuk megfogalmazni, akkor azt sem tudjuk megadni, hogy hol vannak azok a határvonalak, amelyek a művészi szabadságot körbeölelik. Ebből következően a művészi szabadság valójában azonos a szólásszabadsággal.
A délutáni program során előadást tartott mások mellett Legeza Dénes, az SZTNH Szerzői Jogi Főosztályának szakmai tanácsadója a munkaviszonyban létrehozott művekkel kapcsolatos joggyakorlatról, Tímár Adrienn, az SZTNH Szerzői Jogi Főosztályának jogi ügyintézője az internetes felhasználásról, az e-kölcsönzésről és a 3D nyomtatásról. A harmadik részben előadásokat hallgathattak a résztvevők a művészeti oktatás aktuális kérdéseiről és a zenekultúra civilizációszervező szerepéről is.