Kultúra
A múlt orgonapontjai
Égi zene: Tolvaly Ferenc új regényében az Angster-dinasztiáról mesél
A szintén Pécshez kötődő história hamar felkeltette érdeklődését, s többévnyi kutatás, valamint a család ma élő tagjainak elbeszélései, dokumentumai alapján végül Angster József életéből is izgalmas, több idősíkban és regiszterben elbeszélt regényt írt. Az Európa Kiadó gondozásában Égi zene címmel megjelent mű a Zsolnay-kódhoz hasonlóan egyszerre épít valós tényekre és az író fantáziájára.
A gyáralapító Angster József 1834-ben született a baranyai Kácsfaluban, asztalosinasnak állt, majd hosszú vándorútra indult Európába: először Bécsben, majd Németországban és Svájcban próbált szerencsét. Végül megérkezett Párizsba, ahol a világ leghíresebb orgonaépítőjétől, Cevaillé-Colltól tanulhatta el a szakma titkait, s részt vehetett a Notre Dame és más nagy székesegyházak hangszereinek építésében is. A hosszúra nyúlt tanulóévek után, 1867-ben Pécsett telepedett le, majd több száz orgonát épített, és létrehozta a Monarchia egyik leghíresebb és legjelentősebb orgonaépítő üzemét. Magyarországon nevéhez fűződik a pécsi zsinagóga, a kalocsai székesegyház, a fasori református templom, majd fiai nevéhez többek között a budapesti bazilika és a szegedi Fogadalmi templom orgonájának megépítése.
A regény megjelenése több szempontból is aktuális: százötven éve alapították a gyárat, száz éve született meg ifjabb Angster József, és huszonöt éve jött létre a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra. Tolvaly Ferenc három egymásba fonódó szál, három stílus és korszak, vagy ha úgy tetszik, három regiszter segítségével szólaltatta meg a család múltjának legfontosabb eseményeit.
A váltakozó, egymást kiegészítő és olykor felülíró cselekményrétegek egyik szintjét Angster József valóban létező, tizenkilencedik századi naplója és önéletrajza szolgáltatta. (Amelyet egyébként szeptemberben rajzokkal és fotókkal illusztrálva megjelentetett a Rózsavölgyi és Társa Kiadó.) A szerző ebből hozta létre azt a fiktív naplót, amelyből megismerhetjük a gyermekkortól az időskorig tartó életút legfontosabb állomásait.
A második regisztert egy huszadik századból származó fiktív regény jelenti, amely kiszínezve, életszagúbban adja vissza a mester személyiségét, motivációit, pályája nehézségeit. A harmadik szál elbeszélője pedig a huszonegyedik században élő ükunoka, Bérczi Zsófia vizuális tervező, aki elkezdi kutatni világhírű felmenői életét, hogy színdarabban örökíthesse meg azt. (Ez is valóban megtörtént esemény, az Angster re-generációk című előadással.)
Bár a regény témája és elbeszéléstechnikája izgalmas, az egymásra épülő történetszálak nem mindig azonos intenzitásúak, így a szerző időről időre elveszítheti olvasói érdeklődését. A három cselekményréteg közül egyértelműen a fiktív regény a legérdekfeszítőbb, és bár Angster József naplójának is vannak kifejezetten érdekes és lebilincselő részei, erre a szövegrészre – amely sokszor mentesnek bizonyul a személyes érzelmektől – ráfért volna az alaposabb sűrítés.
Az Égi zene mindezzel együtt is fontos mű, amelyből nemcsak egy család és egy orgonagyár múltját ismerhetjük meg, hanem azt is, hogyan éltek, mit éreztek, miképpen érvényesültek az emberek a tizenkilencedik században Magyarországon, és milyen volt az élet Európa nagyobb városaiban, ahogy létrehozták egyesek a nagyszabású alkotásaikat: például az „égi zenét” megszólaltató orgonákat.