A megesett lány két válaszútja

Megesett lány, cselédsors, háború, épülő szocializmus. Ezek azok a fogalmak, amelyek köré Anna életének története épül, s amelyek sok nő sorsát meghatározták a huszadik században. A Nemzeti Múzeum új, formabontó kiállítással emlékezik meg ezekről az életutakról, s azokról a lehetőségekről, amelyeket a korabeli társadalmi normák lehetővé tettek a nők számára. A Változatok székely asszonysorsra 1920 óta az első olyan tárlat, amelyet az intézmény egy határon túli kulturális intézménytől vett át, az ötlet és a kivitelezés ugyanis a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumtól származik.

A különleges tárlat nagyon sok szempontból rendhagyónak számít, ugyanis a szokványos kiállításokkal ellentétben ismeretterjesztő feliratok és dokumentumokat bemutató tárlók nélkül jelenít meg egy korszakot. Ezek helyett viszont sokkal izgalmasabb eszközökkel él: egy fiktív élettörténeten keresztül hívja fel a figyelmet a huszadik század társadalmi problémáira és néprajzi vonatkozásaira, kitérve a nagy történelmi viharok kisembereket érintő hatásaira is. A formabontó muzeológiai módszer által a látogatók sokkal élvezetesebben szerezhetnek ismereteket a kor szokásairól, történéseiről.

A Változatok székely asszonysorsra főszereplője tehát nem valós személy, alakját képzelet szülte, a megannyi megtörtént eset és tudományos kutatás alapján. Anna személyében egy olyan székely lányt ismerhetünk meg, aki 1920-ban született, s alig tizenhét évesen sorsfordító döntésre kényszerül: megtartja-e egy falusi mulatságon esett szerelmi kaland nem kívánt gyümölcsét vagy sem?

A tárlat annyiban interaktív, hogy a látogató maga is együtt vívódhat Annával, s neki is döntést kell hoznia, ugyanis a kiállítótérben éppúgy két út közül kell választanunk, mint a főszereplőnek.

A kiállítás tehát a történetírásnak és a néprajztudománynak azt a hagyományát követi, amely az egyes ember történetét a nagy történelem lenyomataként értelmezi. Annát láthatjuk anyaként, feleségként, kulákként, szövőgyári munkásként, de megismerhetjük városi cselédként a holokauszt alatt, sőt az állampárt meggyőződéses hivatalnokaként és magányos nyugdíjasként is. Ezekhez a szerepekhez kapcsolódva pedig megelevenednek azok a terek is, amelyekben történetének meghatározó állomásai játszódnak, így megnézhetjük milyen volt az élet egy székely parasztházban, egy városi úri családnál vagy a szocializmus alatt épült blokklakásban.

Anna története egyébként – szintén formabontó módon – nem betűkön, olvasmányokon keresztül jut el a látogatókhoz, hanem Bocskor Bíborka hangján, egyes szám első személyben, mobiltelefonos applikáción keresztül hallgatható meg. Ezáltal a fiktív elbeszélés és a hiteles múzeumi tárgyak is jól megkülönböztethetővé válnak, s így egészíti ki egymást tudomány és képzelet.

A hangoskönyvszerű elbeszélésnek köszönhetően a tárlatnak van egy fajta színházi jellege is, amelytől a kor bútorai, plakátjai, ruhái és használati tárgyai díszletként kezdenek értelmeződni, de ez talán nem is baj, hiszen a hangsúly a történeten van, amely a harmincas évektől a rendszerváltozásig tart. Az újszerű muzeológiai elbeszélésmód a látogatót részben arra ösztönzi, hogy beleképzelje magát ebbe a korszakba, részben pedig előhívja a személyes emlékeket, illetve a családtörténetünk fontos állomásait, amelyek éppúgy nem mentesek a huszadik század traumáitól, mint Anna sorsa.