Kultúra
A magyar magvetők Itáliában
Szilágyi Mónika: Füst Milán vagy Kosztolányi Dezső művei univerzálisak
A kiadó emblémája egy amforát tartó női alak. Szilágyi Mónika kérdésünkre azt mondja, a logón az ő sziluettje szerepel, a tervezés és kivitelezés olasz férje munkáját dicséri, aki kezdetben népszerű, divatos, sokszor kiadott írók – Freud, Vincenso Consolo, Camus – munkáit szerette volna publikálni, de kicsi, induló kiadóként kevés referenciával rendelkeztek ehhez. Egy budapesti sétájukon merült fel az ötlet, hogy inkább magyarokat adjanak ki. „Akkortájt a férjem épp szélmalomharcot vívott olyan ügynökségekkel és kiadókkal, amelyek nem vették komolyan vagy válaszra sem méltatták. Megálltunk az Írók Boltja előtt, és felhívtam a figyelmét a nagyszerű magyar írókra – hiszen a kortársak közül a legtöbbet személyesen ismerem. Javasoltam, hogy keressük fel őket, és vigyük hírüket Itáliába. Adjuk ki őket. Leegyszerűsítve így karoltuk fel a magyar szépírók olaszországi népszerűsítésének, recepciójának ügyét” – meséli Szilágyi Mónika. „Az, hogy Olaszországban is kialakítsak egy jó értelemben vett kollaboráns kört, az évek hosszú munkájába telt. Most kezd beérni a gyümölcs. Büszke vagyok rá, hogy az Édes Annáról dicshimnuszt zengett a Corriere della Sera, az Il Giornale és az Avvenire. Rendhagyóan hosszú terjedelemmel, háromoldalas cikket közölt rólunk egy Szabó Magda-novella kapcsán az Il Giornale. Az Unitá folyóirat 2010-ben a legjobb külföldi regénynek választotta a kiadásunkban megjelent Für Elise kötetet. Elnyertük az Acerbi-díjat 2006-ban, amit Grendel Lajos Kossuth-díjas szlovákiai magyar író Einstein harangjai című kötetére kaptunk” – sorolja.
A kiadótulajdonost Szabó Magdához is régi barátság fűzte. „Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem őt. Mi adtuk ki először Olaszországban az Abigélt, idén tervezzük a Für Elise második kiadását. Kiadtuk a Tündér Lalát, a Disznótort, és a A pillanatot is. A Freskó fordítása 2016 karácsonyára jön ki” – mondja.
A kérdésre, hogy kiknek a műveire van a legnagyobb kereslet Olaszországban, így válaszolt: „Füst Milán novellái, Kosztolányi, Márai, Szabó Magda, Csáth Géza művei egyetemesek, univerzálisak, a közvetítő nyelv hatására is befogadhatók. Komplex és összetett ez a kérdés, eltérő egy-egy kötet fogadtatása. Mi mindig úgy dolgozunk, hogy nívós, hű fordításokban közvetítsük az adott művet, színvonalas kiadásban, és ha a tartalmi és formai kritériumoknak mi eleget tettünk, akkor onnantól kezdve az olvasók kezében van a döntés és megítélés joga. Örülök, hogy idéntől már kiadótulajdonosként felelek az Anforáért, nagy felelősség, de gyönyörű kihívás!” – teszi hozzá.