A magyar Casanova és a csodaló története

Csaknem hárommilliárd forintból készülhetett el minden idők legdrágább magyar mozifilmje, a Kincsem, amelyet március közepe óta vetítenek a mozik. Herendi Gábor új alkotása – amely a Magyar Nemzeti Filmalap kétmilliárd forintos támogatásának köszönhetően valósulhatott meg – egyelőre közönségsikernek tűnik, már az első hétvégén több mint hetvenezren nézték meg a produkciót. A kosztümös kalandfilmnek jót tett a befektetett összeg, összességében igényes, jó minőségű, gördülékeny és szórakoztató alkotás született, remek színészi alakításokkal.

A Kincsem cselekménye az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc leverése után, a megtorlások időszakában kezdődik. A történet főszereplőjének, l Ernőnek gyerekként kell végignéznie, ahogy kivégzik a magyar hadseregben szolgált édesapját (Rátóti Zoltán). Ernőt ráadásul ezek után ki is semmizik, apjának egykori barátja, Otto von Oettingen császári tiszt (Gáspár Tibor) a gyilkosság után lányával együtt beköltözik a család kastélyába. A főhős életének fonalát ezután az 1870-es években vesszük fel, a nehéz sorsú kisfiúból ekkorra felelőtlen, állandó anyagi gondokkal küszködő, szoknyapecér Casanova lesz (Nagy Ervin), aki titokban még mindig abban reménykedik, hogy bosszút állhat apja gyilkosán. Kilátástalan sorsát egy kalandos úton megkaparintott vad ló, Kincsem változtatja meg, akiből kitartó munkával igazi versenylovat farag. A csodakanca ezután sorra nyeri a magyar és európai versenyeket, sikert és pénzt hozva gazdájának, aki egyébként beleszeret Klara von Oettingenbe (Petrik Andrea), apja gyilkosának lányába.

A Kincsem története persze kilencven százalékban fiktív, a valós történelmi események csupán egyfajta hátteret szolgáltatnak a szüzsének. A filmben szereplő, egykor valóban élt személyek élettörténete és karaktere sem hiteles, az alkotók jóformán csak a neveket tartották meg, s ez főleg az osztrák szereplők sematikus ábrázolásánál zavaró. (Blaskovich Ernő egyébként a valóságban egy magyar nagybirtokos és úrlovas volt, aki az 1860-as években Tápiószentmártonban alapított magánménest, ahol Kincsem is született. A magyar csodaló tényleg verhetetlen volt, négyéves pályafutása során egyszer sem betegedett meg, és minden versenyét megnyerte.)

A készítők nemcsak a történelmi hűséget, de a korhűséget is meglehetősen szabadon kezelték. A film koherenciáját időnként huszonegyedik századi kikacsintásokkal törik meg, ezeknek egy része még emészthető (például Bárdos Ibolya remek jelmezei), azonban nagyobb részt képeznek az olyan erőltetett poénok, mint a szelfizésre, a lájkolásra vagy a vasárnapi zárva tartásra utaló kiszólások. A film egyik mélypontja például, amikor Klára, a rendkívül makacs, ám intelligens főhősnő az egyik jelenetben énekelni kezdi Flour Tomi Mizu című slágerét.

A színészek alakítása – a szájukba adott furcsa kiszólásokat leszámítva – hiteles. Nagy Ervin nagyon jó választás volt a főszerepre, remekül formálja meg a vakmerő és felelőtlen, ám jólelkű hősszerelmest. Petrik Andrea pedig méltó társa ebben a szerepben, ő egy modern és felvilágosult, vagány és okos nőt alakít.
Az egyébként fordulatos és jó tempójú film legnagyobb hibája a befejezése, a mozi utolsó húsz perce valódi dramaturgiai baklövés; olyan sok a hollywoodi erőltetettség és a giccs, hogy teljesen hiteltelenné válnak az események, a történet pedig darabjai­ra hullik szét.

••••••7•••