Kultúra
A lélek virágoskertje
Új útikönyv Erdélyről – Nemcsak áttekintést ad, hanem el is csábít
A kötet összegzése eddigi munkáinak, de talán a legjobb útikönyv, amely eleddig e témában megjelent. Célját azzal érte el a szerző, hogy nemcsak áttekintést ad útitervünk megvalósításához, hanem szemet gyönyörködtető fotóival is csábít bennünket erre a vidékre.
A könyv előszavában a szerző azt írja: „Büszkén vallom, hogy Erdély nekem különleges hely. Földjén megnyugszom, feltöltődöm, s valami megmagyarázhatatlan bizsergés fog el, amikor itt járok. Több élet is kevés lenne a bebarangolásához.”
Pataki János író és fotóművész is egy személyben. S ami tizedik kötetét, a „lélek virágoskertjét” egyedivé teszi: a szubjektivitás, az egyéni látásmód, aminek jobban hisz az ember, mint a hideg és rideg útikönyveknek.
Ezúttal érdekességeket, legendákat és hasznos tippeket is ad az író a csavargások tervezőinek. Egy csíksomlyói búcsú okozta a „vesztét” 2004-ben, az élmény olyan hatással volt rá, hogy elhatározta: Erdélyről szóló könyveket fog kiadni, mégpedig másképpen, mint ahogy az olvasóközönség megszokta. Tizenhárom évvel ezelőtt fotózni sem tudott, éppen ezért vett egy jó fényképezőgépet, és megtanulta a szakma fortélyait. A művészi fényképek azon túl, hogy ábrázolnak, közölni is akarnak valamit, aminek csak alkalma, hordozója, esetleg ugródeszkája az, amit ábrázolnak – vallja.
A négyszáznegyven oldalas, formájában is az utazáshoz méretezett kötet nagyszerű ajándék a karácsonyi gyertyagyújtáskor.
A könyv előszavában a szerző azt írja: „Büszkén vallom, hogy Erdély nekem különleges hely. Földjén megnyugszom, feltöltődöm, s valami megmagyarázhatatlan bizsergés fog el, amikor itt járok. Több élet is kevés lenne a bebarangolásához.”
Pataki János író és fotóművész is egy személyben. S ami tizedik kötetét, a „lélek virágoskertjét” egyedivé teszi: a szubjektivitás, az egyéni látásmód, aminek jobban hisz az ember, mint a hideg és rideg útikönyveknek.
Ezúttal érdekességeket, legendákat és hasznos tippeket is ad az író a csavargások tervezőinek. Egy csíksomlyói búcsú okozta a „vesztét” 2004-ben, az élmény olyan hatással volt rá, hogy elhatározta: Erdélyről szóló könyveket fog kiadni, mégpedig másképpen, mint ahogy az olvasóközönség megszokta. Tizenhárom évvel ezelőtt fotózni sem tudott, éppen ezért vett egy jó fényképezőgépet, és megtanulta a szakma fortélyait. A művészi fényképek azon túl, hogy ábrázolnak, közölni is akarnak valamit, aminek csak alkalma, hordozója, esetleg ugródeszkája az, amit ábrázolnak – vallja.
A négyszáznegyven oldalas, formájában is az utazáshoz méretezett kötet nagyszerű ajándék a karácsonyi gyertyagyújtáskor.