A lagúnák városának időrétegei

A Római Magyar Akadémiával együttműködésben szervezte meg Juhász Anna a Hadik kávéházban tartott irodalmi szalonok legújabb estjét szerdán, ezúttal Írók Velencéje címmel. Hiszen az Adria királynőjének, a lagúnák városának is nevezett település mindig is fontos volt a magyar alkotóknak, így vagy úgy kötődött hozzá például Kosztolányi, Babits, Márai, Szerb Antal, Szabó Magda és Gulácsy Lajos is. Az esten Puskás István italianistát, a római kultúrintézet vezetőjét, Bánki Éva írót, Péntek Orsolya írót, képzőművészt, lapunk rovatvezetőjét Juhász Anna arról kérdezte, hogy milyen volt az első találkozásuk Velencével. Puskás István elmondta, először egy diákcsoporttal járt a városban, de megélt itt szerelmi történetet, majd később járt egyedül is Velencében. Volt alkalma megtapasztalni turistaként és helyi lakosként is az itteni életet, miliőt. Bánki Éva bár későn találkozott Velencével, sokkal többet álmodott és olvasott róla, majd egy szerelem miatt járt először a városban, de azóta is folyton eltéved. Péntek Orsolya virtuálisan, képeken keresztül ismerte meg a nagyszülei utazásélményei révén, majd kamaszként járt ott, az elmúlt tizenöt évben viszont fokozatosan tárult fel számára Velence, a város, amely folyamatosan változik.

Bánki Éva szerint a hunok támadása miatt vízre épült várost ma is szeretik a magyarok – megjegyezte, hogy Zrínyi Miklós a karnevál idején itt írta a Szigeti veszedelmet, ám az irodalmi reflexió igen későn kezdődik. Péntek Orsolya kiemelte, a város művészettörténeti aspektusa fogta meg először, majd íróként és képzőművészként is megihlették a színei, fényei, az, hogy mennyire intenzíven, pillanatról pillanatra változik ugyanannak a helynek a látványa. Mint hangsúlyozta, a Velence-festménysorozatának egyes képeivel az idő rétegzettségének bemutatására tett kísérletet.

Juhász Anna a biennálé jelentőségéről, továbbá arról is kérdezte a vendégeket, hogy Velencére múzeumvárosként kell-e tekintenünk. Puskás István szerint a sokoldalú művészeti fesztivál, amelyen kilencvenöt ország mutatkozik be, egyszerűen csak megtörténik a városban: Velence a hagyomány folytatója, ahol a kortárs művészet mellett apró, hétköznapi dolgok is jelen vannak. Mint rámutatott, egyfajta látványszínház ez az egész, és ebből él tulajdonképpen a város. Mindemellett egy nagy paradoxon is Velence, hiszen tizenhat-tizennyolc millió turista látogat ide évente, ugyanakkor ma mégis a kihalás veszélye fenyegeti: alig több, mint ötvenezren élnek itt. Bánki Éva megjegyezte, Velence egy furcsa, felértékelődött, bizáncias város, a miénktől eltérő társadalomszerkezettel. Az utópia városa, ugyanakkor a bátorság és szabadság jelképe is – hangsúlyozta. Péntek Orsolya azt hangsúlyozta, hogy a kereskedőváros a minőség városa is lett, ami kultúrában, esztétikumban, ízlésben és tárgyakban is felfedezhető. Az est folyamán Takács Géza színművész olvasott fel több alkalommal részleteket mások mellett Szabó Magda, Babits Mihály, Márai Sándor és Nemes Nagy Ágnes műveiből.