A középkori Margitsziget

Megemlítettük a sziget északi részén, a szálloda közelében levő premontrei kápolnát, amelyet 1923-ban ástak ki a nyolc évszázad során számtalanszor elöntött talajból, hogy azután élethűen rekonstruálják. Lux Kálmán műegyetemi építész-tanár tervezte és varázsolta újjá a tisztán neoromán stílusú premontrei kolostor Szent Mihály arkangyal titulusú kápolnáját.

Az első premontrei egyházat magdeburgi Szent Norbert püspök (1080/85–1134) alapította francia földön 1118 után. Laon püspöke őt bízta meg székvárosa Szent Márton-káptalanjának vezetésével, nem sokkal később Bertalan püspök engedélyezte, hogy új szerzetesrendet hozzon létre azon a helyszínen, amelyet ma már Prémontréként ismerünk. Norbert szívesen maradt volna vándorprédikátor, de engedelmeskedett a Szent Ágostoni-regulának: egybekapcsolta a monostori meditációt a világi működéssel. Aztán 1126-ban II. Honorius pápa jóváhagyta a Rómába zarándokolt Norbert szerzetének működését, a híre gyorsan terjedt Dél-és Közép-Európa felé, II. István király uralma alatt már 1130-ban megérkeztek Magyarországra is a „fehér barátok”. Első monostoruk a váradi püspökség melletti Körös-parti magaslaton létesült, Szent István első vértanú emlékére. Ez a török megszállást, majd a császári hódoltságot nem élte túl.

IV. Béla 1249-ben kelt oklevelében úgy emlékezett meg a Nyulak szigetéről, hogy azt ősei ajándékozták a rendnek; ifjú hercegként 1220-ban, 1225-ben és 1227-ben ő is adományokkal illette a barátokat.

A lombos fákkal körülvett kis térségben rejtőzködik a remekül rekonstruált Szent Mihály-kápolna. Faragott kőfalai a 12. századi kolostor alapjaira épültek, mindössze az egyetlen, csonkán megmaradt románkori tölcsérablakos falszakasz eredeti. A későbbi sekrestye a 15. századi gótika jegyeit viseli, valaha az is a kápolna része lehetett. Az egyház körül több, részben arcra borult, iszappal betemetett emberi csontvázat találtak, feltehetően az 1241. évi tatárjárás idejéből. A nyugati bejárat feletti timpanon Szent Mihály arkangyalt ábrázolja a bibliai utolsó ítéleten. Mérlegének serpenyőjét őrangyal tartja, az elkárhozottakat négy ördög ragadja el. A kápolna nyugati oldalán levő harangtoronyban az egyik legrégebbi hazai harang függ: a Szent Margit kolostorban lappangott 1915-ig, amikor megtalálták ásatás közben. A másik, 15. századi harang gót betűs felirata „Hilf uns Gott, Maria, perat uns dumma” (Segíts minket Isten, Mária, vezess minket, együgyűeket).

A sziget derekánál a régi-új kaszinó és a Palatinus fürdő közötti sétány közelében vörös téglából épült klastromrom hívja fel magára a figyelmet. Szent Ferenc szerzetének egyik ága, a minoriták temploma és zárdája volt. Kolostorukat IV. (Kun) László király építtette 1270–1290 között. Uralkodói oklevél jegyzi, hogy a Boldogasszony-nővéreknek adományozta, azonban 1526-ban mindenki elhagyta a környéket a török elől menekülve. Az elburjánzott, gazos sziget 1790-ben Habsburg-birtokba került, később a József főherceg nádorsága alatti fejlesztéseknek sokat köszönhetnek a főváros mostani lakói is: akkor ültették a ma is élő hatalmas fákat, parkosították a szigetet.

A kolostor nagyrészt lerombolt, széthordott épületét emeletes villává alakíttatta át a nádor, de 1945-ben ez is elpusztult. Nyugati homlokfala előtt áll a torony maradéka, helyenként még kivehetők az emeletre felvivő csigalépcső részei. Az 1870-es években nyaranta kiköltözött ide a családjával Arany János, kőbe faragott szobra jelöli a helyet, ahol a költő padja állt. Az 1900-as években Krúdy Gyula lakott a palatinus (nádor) nyári lakában, novellákat, regényeket írni.