Kultúra
A képmutogatástól az asztaltáncoltatásig
Arany János költészetében megfigyelhető a spiritizmus hatása, de az attitűdjét egyfajta távolságtartás is jellemezte ettől a 19. századi társaságokban népszerű tevékenységtől
A 17–19. századi Európában elterjedt vásári látványosság volt az, hogy úgynevezett képmutogatók elmondtak vagy elénekeltek egy többnyire tanulsággal záruló, moralizáló történetet. Arany János A kép-mutogató című énekes históriájában egy debreceni vásári figurával mesélteti el a leányát eltaszító, majd őt halálában, asztaltáncoltatás alkalmával megidéző gróf történetét. Ezzel folklorisztikus, népies keretet adott a kor társasági divatjának, a halottak megidézésének – derül ki azon a kamarakiállításon, amely a Petőfi Irodalmi Múzeumban nyílt meg az Önarckép álarcokban című tárlathoz kapcsolódva. H. Bagó Ilona a Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályvezetője, főmuzeológusa rendezésében A kép-mutogató – Arany és a spiritizmus című tárlat a költő attitűdjének kettősségét járja körül, hiszen a költő egyszerre vonzódott a spritizmushoz, és tartott tőle távolságot. A két teremből álló, szeptember 9-ig látható kamarakiállítás számos korabeli fotóval, rajzzal, levél- és műrészlettel mutatja be Arany és a spiritizmus viszonyát, s az interaktív asztalon még Petőfi Sándor dagerrotípiája is feltűnik, ha elég kitartóak vagyunk.
A kiállítás szerdai megnyitóján Kovács Ákos zenész-dalszerző szavalta el az énekes históriát, majd Prőhle Gergely, a múzeum főigazgatója emlékeztetett arra, hogy ez a tárlat annak a sorozatnak a része, amellyel Arany János gazdag életművét igyekeznek bemutatni. Mint elmondta, a kiállítást Tarjányi Eszter irodalomtörténésznek ajánlják, aki tavaly hunyt el, s aki a költő és kora kiváló kutatója volt. A megnyitón Selmeczi György zeneszerző, karmester, zongoraművész Spiritiszták című operájának vetített részletein keresztül mutatták be a szellemidézés kortárs művészetre gyakorolt hatását. Szécsi Noémi író a beszédében pedig azt hangsúlyozta: Arany alapkő a magyar irodalomban mind súlyát, mind mozdíthatatlanságát tekintve.
A spiritizmus divatja 1853-ban érte el Magyarországot. A sajtóban rendszeresen publikáltak híreket az asztaltáncoltatásokról, és hamarosan megjelentek a médiumok is. A halottak szellemének megidézése a társas érintkezés egyik legnépszerűbb formája volt a polgárság és az arisztokrácia körében. Tudósokat, művészeket, írókat és költőket is inspirált a szellemtan, de nemcsak a 19. században, hanem később is. Arany János, Jósika Miklós, Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Móricz Zsigmond műveiben az érdeklődés, a vágy, majd az inspiráció vitathatatlanul nyomon követhető – írja A szellem örvényében című könyvében Tarjányi Eszter. Arany Jánosra is hatott a spiritizmusnak ez a formája: Nagykőrösön több szeánszon is részt vett, családja körében jól ismert volt az asztaltáncoltatás-kísérlet. Nemcsak fia jeleskedett benne, hanem lánya, sőt felesége is próbálkozott vele – minderről leveleiben számolt be barátainak. A szellemtan hatása kimutatható néhány költeményében is, de csak motívumként van jelen.
A kiállítás rámutat: Arany János a kételkedők közé tartozott. Egressy Gábor színész a szellemidézés elkötelezett híve volt, lakásán a kor legkiválóbb elméi – mások mellett Arany és Jókai – vettek részt a szeánszokon, egy alkalommal Petőfi szellemével társalogtak. Arany egyik levelében így vélekedik minderről: „Amit legkevésbé hiszek, az a testtől megvált szellem működési képessége, mert hogy volna a szellem képes olly tökéletlen műszer által, minő egy asztal vagy bútordarab, nyilatkozni, ha már a legmesterségesebb orgánumának, a testnek, rendetlen állapota, például a vérnek az agyra tolúlása megtompíthatja munkásságát.”