A kávéházban bánkódó lélek szavai

Az előadáson úgy tűnik, mintha maga a néhai író állna a pódiumon (Fotó: Varga Imre)

Kabaré, opera, bábszínház és stand-up: sokféle műfaj keveredik a Fesztbaum Béla által szerkesztett, rendezett és eljátszott Molnár Ferenc-estben, a Szülőfalum, Pest című előadást leginkább úgy lehetne jellemezni, mint színházi eszközökkel élő, zenés kávéházi játékot. Kétségtelen, hogy kevés helyszínen működhetne annyira hitelesen, mint a Rózsavölgyi Szalonban, ahol nemcsak megidéződnek a századforduló kávéházai, hanem számos színdarab és kulturális esemény is helyet kap. Ebben a közegben jobban otthonra talált és életre kelt ez az est, mint egy kőszínház falai között, ugyanis nem Molnár Ferenc színpadra szánt szövegeiből, hanem kávéházakban született publicisztikáiból, tudósításaiból és tárcáiból ad válogatást. Molnár remek drámaíró volt. Színműveit ma is rendszeresen játsszák, az egyéni sorsok mellett azonban az írót a közéleti, a politikai és a társadalmi problémák is érdekelték, erről is születtek remek és érzékeny írásai. Azonban ezek kevésbé ismertek, noha több válogatás is létezik, amely a publicisztikáit helyezi előtérbe. Az egyik a Molnár Gál Péter által szerkesztett Pesti Napló, a másik pedig a hatvanas években megjelent Szülőfalum, Pest című kötet – amely az előadás címét is szolgáltatta. A válogatás és a kompozíció is remekül sikerült, noha a szövegeket nem köti össze konkrét dramaturgiai szál. Mégis összeáll egy gördülékeny, jó ritmusú előadás – igen sokszínű játéknak adtak teret a kiválasztott szövegek, úgy tűnik, mintha maga a szellemes, vitriolos humorú, tisztán és élesen fogalmazó Molnár Ferenc állna a színpadon. Az esten elhangzik többek között az operaként előadott Disznótor a Lipótvárosban című karcolat – ez egyben visszatérő dramaturgiai elem is –, a Lencsés nevű kisfiúról szóló írás, A budapesti pletyka kis kézikönyve, valamint az újságban való leleplezésekről szóló Sárpetty is. A szövegek megidézik a századfordulós Budapestet, a korabeli Magyarország társadalmi feszültségeit és belső ellentmondásait. Közben nekünk is görbe tükröt mutatnak, hiszen az akkor felvetett témák, problémák ma éppen olyan aktuálisak – bár Fesztbaum Béla nem von szándékosan párhuzamot a két időszak között.

Ő szerezte az est zenei részeit is, Termes Rita (zenekarvezető, zongora), Farkas Izsák (hegedű) és Simkó-Várnagy Mihály (cselló) például csárdást, operát és polkát is játszik, a muzsika nem idegen Molnár Ferenctől, aki maga is több hangszeren játszott, és komolyzenét, valamint sanzonokat és kabarédalokat is szerzett.

A zenék egy része, ahogyan néhány szöveg is, korábban már szerepelt a Fesztbaum Béla által rendezett Monokli című előadásban, amelyet a Pesti Színházban mutattak be 2012-ben. Egyébként nemcsak a Molnár Ferenc-darabokkal, hanem irodalmi-színházi estekkel kapcsolatban is komoly tapasztalata van a színésznek: Seress Rezsővel és Kosztolányi Dezsővel is foglalkozott már, utóbbi előadás a mai napig fut a Vígszínházban.