Kultúra

A jó gyermekkönyv nem didaktikus

Szakmai zsűri és a „célcsoport” is részt vesz a Szívünk rajta című programban, amely segít eligazodni az egyre szélesebb piacon

Komolyan veszi a jó gyerekkönyv a gyermekeket, nem didaktikus, nem kacsint össze a felnőttekkel, képekre és szimbólumokra fordítja le a világot; emellett fontos a jó illusztráció is, amely mélyebb rétegeket is megmutat – mondták lapunknak a Szívünk rajta elnevezésű, a legjobb gyerekkönyveket ajánló program szakmai zsűrijének tagjai.

gyermekkönyv 20141208
Képekre és szimbólumokra fordítja le a mese a világ jelenségeit (Fotó: Csudai Sándor)

Az UNICEF Magyar Bizottságának és hazánk egyik legismertebb könyváruházláncának kezdeményezése meg kívánja könnyíteni a szülők és gyermekek eligazodását az egyre szélesebb gyerekkönyvkínálatban. A Szívünk rajta elnevezésű, 4–12 éveseknek szóló könyvek kiválasztását célzó program listájára mindenki ajánlhat könyveket, amelyet ismert szakemberekből álló zsűri bírál el, és maguk a gyerekek is véleményt mondanak.

„Egy jó gyermekkönyv a gyermekek által érthető nyelven szól az őket érdeklő témákról. Olyan, amit a gyermek élvez: nem didaktikus, kioktató, nem fogalmaz meg direkt módon tanulságot. Érzelmileg is bevon, használja a humort, beszélgetésre inspirál” – sorolta a jó gyerekkönyvek kritériumait lapunknak Kádár Annamária mesepszichológus, a zsűri tagja. A szakember szerint a jó gyerekkönyv komolyan veszi a gyermek érzéseit, gyermeki perspektívából mesél, a szerző nem kacsint össze a gyermek feje fölött cinkosan a felnőttel. A mese képekre és szimbólumokra fordítja le a világ jelenségeit, ezáltal lehetővé teszi a tudattalan feszültségek levezetését is. „A gyermek a belső képek megteremtésével lehetőséget kap a szorongások feldolgozására is. Ha a gyermeket a televízió elé ültetjük, egyrészt megfosztjuk attól a lehetőségtől, hogy a mozgás segítségével dolgozza fel élményeit, másrészt a külső képek azonnal leállítják a belső képkészítés, képáramlás folyamatát, amit a gyermek mesehallgatás közben él át. Ilyenkor a fantázia nem működik, és a gyermek kreativitása sem fejlődik” – hangsúlyozta.

Magyarósi Éva szobrász, animációsfilm-rendező és könyvillusztrátor, a zsűri másik tagja azt mondja, egy jó illusztrációhoz nem elég a szín és a formai megoldás. „A találó és pontos humor, amely egy rajzban összefoglal akár egy egész történetnyi szöveget, vagy kiragadja a téma tömör esszenciáját, elengedhetetlen. Ugyancsak fontos az is, hogy a kép még egy réteggel mélyebbre vigye a megragadott kérdést, esetleg ütköztessen, és más oldalról is megvilágítsa ugyanazt. Akkor jó az illusztráció, amikor az olvasó rátekint, és bólogatni kezd vagy nevetni” – fűzte hozzá. A mai gyermekkönyvek esetében sokszor találkozunk azzal a jelenséggel, hogy a jól ismert, régi történeteket átírják „mai” nyelvre, modern fordulatokkal töltik fel a történeteket, amelyek ettől elveszítik eredeti varázsukat. Kádár Annamária véleménye szerint fontos lenne, hogy a tájnyelvi szavak közül csak azokat helyettesítsék, amelyek már jelentésükben vagy helyesírásukban nem érthetők. „Ha átírunk más nyelvezetre egy mesét, az élő beszéd varázsától, az ízes, zamatos nyelvi fordulatoktól fosztjuk meg a gyermeket” – mutatott rá.

Ugyancsak fontos kérdés, hogy mennyire érdemes figyelembe venni a gyermek kívánságát, ízlését. Magyarósi Évának az a meggyőződése, hogy úgy lehet felébreszteni az olvasás iránti szeretetet, ha a felfedezés elején egyszerűen olyat választunk, ami a gyereknek tetszik. „Néha ez szöges ellentétben áll a saját ízlésemmel, de úgy vélem, a gyerek mindig tudja, mi a jó neki” – hangsúlyozta. Arra is felhívta a figyelmet, hogy talán szinte mindenkiben intenzív élményként él még a gyerekkori nyarak kötelező olvasmányainak listája. „Ez szürke, kétségbeesett fellegként borult az utolsó augusztusi napok sugaraira. Tehát ha örömet akarok szerezni, bevetem a dupla csavart: megveszem azt a könyvet is, amiért a gyerek rajong, és odacsempészek »csak úgy, mellékesen« egy általam javasolt könyvet is. Ha nincs a könyv mögött a ráerőltetés szaga, a gyerek úgyis kinyitja. És beleolvas. És ilyenkor nyugodtan dőlök hátra: végül is célt értem” – avat be egy trükkbe.

Nem véletlen az sem, hogy a zsűriben helyet foglal egy gyermekjogász is. Gyurkó Szilvia kérdésünkre kifejtette, a gyermekjogok köre nem elvont jogszabályhalmaz, hanem a gyerekek alapvető szükségleteiről szól. Ha tehát egy gyerek azt látja, hogy a szülei odafigyelnek rá, az ő szükséglete, problémái, érdeklődése is számít, akkor az nagyon jó életkezdés, és bár sokszor a szülők ebben nem is tudatosak, ez a gyerek jogainak tiszteletben tartását, megvalósulását is jelenti.

„Ma a szülők, gyerekek elvesznek, tanácstalanok a könyvesboltok roskadozó polcai között. Jó, ha maguk az érintettek, az olvasó gyerekek választhatják ki, nevezhetik meg azokat a korosztályuknak megfelelő könyveket, amelyek nekik tetszettek. Szempont az is, hogy a kötelező olvasmányok mellé olyan választható könyveket tudunk javasolni szülőknek, kollégáknak, amelyeket a gyerekek már minősítettek, jónak, olvashatónak találtak” – mondta lapunknak Tatárné Csalódi Zsuzsa, az Óbudai Nagy László Általános Iskola könyvtárosa. Az intézmény tanulói szintén részt vesznek a programban. Hiszen fontos, hogy az gyerekekkel, gyerekeknek, gyerekekért szól, a kicsik nemcsak ajánlhatnak könyveket, de kiemelt szerepük is van a zsűriben. A Szívünk rajta programba az óbudai iskola mellett a Zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tanulói is meghívást kaptak. A könyveket elbíráló zsűri tagjai a fent idézett szakemberek mellett Winkler Róbert újságíró, D. Tóth Kriszta, az UNICEF hazai nagykövete, Ruff Orsolya a Könyvesblogtól és Méth Barbara, a Bookline márkaigazgatója. A zsűri egyhangú véleménye kell ahhoz, hogy egy könyv felkerülhessen a Szívünk rajta listára.