A japán Don Juan-figura vonzásában

Metszetek, ruhák, használati tárgyak segítségével ad a tárlat teljes képet a japán tradíciókról (Fotó: Varga Imre)

A figurát Muraszaki 11. század elején írott műve, a Gendzsi monogatari (magyarul Gendzsi regénye vagy Gendzsi szerelmei) teremtette meg. Ez ötvennégy fejezetben meséli el a herceg életét és szerelmi kalandjait. A világirodalom első nagy terjedelmű és egyik legjelentősebb regényeként számon tartott írás jelentősége azonban elsősorban abban áll, hogy benne Muraszaki részletesen rögzíti a Heian-kor Japánjának udvari szokásvilágát, kultúráját, etikettjét. E mostani kiállítás különlegessége is az, hogy a különböző tematikai egységek nemcsak a Gendzsi-regényhez kapcsolódó illusztrációkat mutatják be, hanem sokat mesélnek a korabeli tánc- és színházkultúráról és a kedvelt japán időtöltésekről, a kártya- és illatjátékokról.

A tárlat bevezető terme elég sok információt zúdít a befogadóra, felira­tok tájékoztatnak a Heian-kor kultúrájáról, a regény megszületéséről, nyelvezetéről és jelentőségéről, egy vitrinben a szöveg két magyar kiadását is megtekinthetjük. Az első teret a tradicionális ábrázolások mellett a korabeli japán színház- és tánckultúra bemutatásának szentelték. Felirat tájékoztat a bugaku táncról, amelynek jellegzetességeit Gendzsi regénye rögzítette elsőként, majd alatta a vitrinben a tánc meghatározott jeleneteivel díszített írószeres dobozt és inrókat (téglatest alakú orvosságos lakkdobozkákat) tekinthetünk meg. Egy másik vitrinben pedig bugaku sapkákkal és gagaku (a bugaku zenéje) hangszerekkel díszített dobozokat és hangszereket találunk.

Ebbe a terembe került még két Jamato-legyezőkép, amelyek a Gendzsi-regény tizenharmadik és tizennegyedik fejezetét illusztrálják. A közöttük található feliratból megtudjuk, hogy a Jamato-képek jellegzetességei az apró, semleges arckifejezéssel bíró alakok, az aranyszínű felhők és sejtelmes ködfoltok a képek szélein, valamint a részletező és finom ábrázolásmód. A regény egyik illusztrációjának egy másolatát is itt találjuk: ezt a képzőművészeti munkát több kalligráfus hozta létre, és igazi összművészeti élményt nyújt, az irodalmi szöveg szépsége mellett a művészi kalligráfia, a finom díszítőmotívumok, az arany- és ezüstlemezekkel díszített papír, valamint a jelenetképek egyaránt gyönyörködtetnek.

A különlegességet a teljes egészében megtekinthető 17. századi Gendzsi-album adja: nincs benne szöveg, sem művészpecsét, valamint az egyes jelenetek nem időrendi sorrendben követik egymást. Az értelmezést a kiállítás vezetője segíti, amelyben a regény ötvennégy fejezetének rövid összefoglalója olvasható.

A tárlat különálló teret szentel a regényben is gyakran megjelenő japán költészet egyik kedvelt ötsoros versformájának, a vakának. A második teremben a versekkel párhuzamba állítható használati tárgyakat találunk, összekötve a tárgyak szimbólumait azokkal az érzelmekkel, amelyeket a versek közvetítenek. Itt láthatók Kanó Tanju Bambusz című tekercsképei, Ohara Koszon Fehér kócsag az esőben és Utagava Tojohiro Lovak a fűzfa alatt című festményei, valamint a tér közepére installált katagamik, azaz textilfestő stencilek.

A harmadik térben a modern Gendzsit ismerhetjük meg. Az irodalmi kiindulópont ezúttal a vitrinben is látható, Rjútei Taheniko 1829 és 1842 között kiadott Egy hamis Muraszaki vidéki Gendzsije című modernizált paródiaátirata, amelyet egy kihelyezett monitoron digitális változatban fel is lapozhatunk. A falakon Utagava Kuniszada ehhez a műhöz készített fametszeteit láthatjuk, amelyek a tradicionális ábrázolásokhoz képest sokkal harsányabbak és mozgalmasabbak, jobban követik a populáris igényeket. A fametszeteken túl elmélyedhetünk két játékban is, a Kai-avasze nevű párkeresőben és a Gendzsi-kó illatjátékban is.

A kiállítás hazai kortárs példákon keresztül is igyekszik érzékeltetni a regénynek az egyetemes irodalomra és képzőművészetre gyakorolt inspiratív hatását: a negyedik teremben Krasznahorkai László japán és magyar nyelvű kéziratait tekinthetjük meg, valamint Gaál Zoltán fo­tóit tartalmazó, Camera Obscura című hommage-t láthatunk.

Dicséretes, hogy az interaktivitás is hangsúlyosan megjelenik: az első teremben egy táblán a kiállításvezető segítségével rakhatjuk sorba a regény egyes fejezeteit, a második térben pedig megalkothatjuk a saját, barackvirágról szóló vakánkat, míg a kiállítás harmadik részében mi is részt vehetünk egy illatjátékon: kis tégelyekből többek között a nedves föld, a tömjén, a rózsa, vagy a banán illatát kutathatjuk fel.