Kultúra
A híres hermelines hölgy vonzásában
Megvette a lengyel állam az ikonikus da Leonardo Vinci-képet is tartalmazó gyűjteményt – Rafinált reneszánsz szimbolika
Piotr Glinski lengyel kulturális miniszter a varsói királyi kastélyban csütörtökön aláírta azt a megállapodást, amellyel a lengyel állam tulajdonába került az egyik leggazdagabb és legrégebbi európai magánkollekció, a Czartoryski-gyűjtemény. A távirati iroda tudósítása szerint szerződést a Madridban élő Adam Karol Czartoryski herceggel és a gyűjteményt kezelő Czartoryski Alapítvánnyal kötötték meg. Az 1801-ben Izabela Czartoryska hercegnő által alapított kollekcióban nyolcvanhatezer múzeumi tárgy és kétszázötvenezer könyvtári tétel van, közöttük található a 15. század végén készült Hölgy hermelinnel című Leonardo da Vinci-festmény is.
Ez a reneszánsz mester egyik híres, korai munkája, egyike a csupán négy női portréjának. Az 1480-as évek legvégén festette, Ludovico Sforza milánói herceg szeretője, Cecilia Gallerani látható rajta, aki fiúgyermeket szült a hercegnek. Későbbi sorsa is ismert: miután Ludovico Sforza feleségül vette Beatrice d’Estét, Cecilia szolgálataiért egy palotát és földeket kapott, férjhez ment, és további gyermekei születtek. A festmény, amelyhez Bernardo Bellincioni szonettet is írt, több szempontból jelentett újítást a korban: egyrészt olajkép volt, ami akkoriban szokatlannak számított. Másrészt a modell beállítása a hagyományokkal szemben olyan, mintha Leonardo minél életszerűbben akarta volna ábrázolni Ceciliát, akinek mozdulatában a kifinomult, latinul társalkodó, verseket író milánói polgárlány egész személyisége megmutatkozik. A hófehér hermelin szimbolikája a reneszánsz rafinéria jegyében kettős: a hermelin a katolikus jelképrendszer szerint a baziliszkusz és a kígyó ellensége, aki nem hagyja bemocskolni magát, ezért a tisztaság és a szüzesség jelképe, emellett Krisztus-szimbólum. Utal ugyanakkor Ludovico Sforzára is, aki a Hermelin Rend tagja volt.
Arról, hogy 1789-ig hol volt a kép, nem tudunk semmit: annyi bizonyos, hogy ebben az évben a lengyel Czartoryski hercegi család vásárolta meg, majd a 19. században Drezdába, aztán Párizsba menekítette az orosz háború idején. Később visszakerült Lengyelországba, ám 1939-ben a náci megszálláskor Berlinbe hurcolták, a világháború után pedig Krakkóba került. Állandó kiállítási helye a Krakkói Nemzeti Múzeumhoz tartozó Czartoryski Múzeum, és szinte soha nem adják kölcsön – eddig csak olasz kiállításra engedték ki. Ezért volt nagy siker 2009-ben, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum időszaki tárlatára, a kétszázharmincezer látogatót vonzó Botticellitől Tizianóig című kiállításra sikerült elhozni. A kép biztosítási értéke 230 millió euró (71 milliárd forint) körül van. A műgyűjtemény másik legértékesebb darabja Rembrandt Tájkép az irgalmas szamaritánussal című festménye.
A lengyel kulturális miniszter az aláírási ceremónián kijelentette: „Ma, a szabad Lengyelországban valóra váltottuk Czartoryska hercegnő álmát, hogy a Czartoryski hercegek gyűjteménye ne csak spirituálisan, hanem ténylegesen is a nemzet tulajdona legyen.” A tárcavezető közlése szerint százmillió eurót (31 milliárd forint) fizetnek a műkincsekért, amelyeknek piaci értékét a lengyel sajtó kétmilliárd euróra (több mint 600 milliárd forintra) becsüli.
A kollekció megvásárlásával a lengyel állam meg akarja akadályozni, hogy a páratlan műkincsek esetleg külföldre kerüljenek, amire jó eséllyel sor kerülhetett volna, mivel a jelenleg 76 éves tulajdonos leendő örököseit nem fűzi személyes kapcsolat Lengyelországhoz.
Czartoryski herceggel titokban folytak a tárgyalások, emiatt az alapítvány lengyelországi igazgatótanácsa benyújtotta a lemondását, mondván, hogy nem folyhattak bele a tárgyalásokba, nem volt beleszólásuk a szerződés tartalmába és a kollekció átvétel utáni sorsába, és az eladási árba sem, amelyről úgymond csak a sajtóból tudták, hogy „jócskán elmarad a valódi értéktől”.