A hét vezér, a négy hajdú meg a vaskorlát

A késő középkori vásárok idején lett Piac utcává Debrecen egyik mai fő helyszíne, a széles útvonalon a huszadik század elejére egész stílustörténeti „bemutató” alakult ki, a klasszicizmustól az eklektikán át a szecesszióig és a modernig. Az 54. szám alatt áll a megyeháza, amely 1912-re Bálint Zoltán és Jámbor Lajos – Lechner Ödön-i hatásokról árulkodó – tervei szerint készült el. Az író, újságíró, mérnök Gerő Ödön így írt róluk a Magyar Iparművészet 1913-as ötödik számában: „Hajdu megye székházát Bálint–Jámborék magyar átmeneti stílusban építették. A nevén nevezések korában Bálint–Jámbor sajátos magyaros stílusának is nevet kell adni. Más ez a stílus mint a Lechner mesteré, más mint a Lechner község híveivé (sic!) vagy mint a Lechneren túltevőké. Lechner mindig tiltakozott ellene, hogy utánzókat akar nevelni. Csakis iránykövetőket, de az irányt egyéni művészetükkel követőket keres.”

A középső traktusán pártázatos, kívül és belül stilizált magyaros motívumokkal, növényi indákkal és egyéb ornamentikákkal ékes palota mégis szembetűnő rokonságot mutat Lechner néhány művével – nem véletlenül, ugyanis Jámbor Lajos, mielőtt Bálint Zoltánnal közös irodát alapított, a mesternél dolgozott. Az épület szerencsésen átvészelte a 20. századot: a Kernstok Károly alkotta, a hét vezért ábrázoló dísztermi üvegablakoktól (csak az egyiket kellett pótolni) a Zsolnay pirogránit homlokzati elemeken át a kovácsoltvas korlátokig, rácsokig.

A már említett cikkében Gerő méltatja a díszterem nagyvonalúságát, a tervezők rajzai alapján készült csillárokat és az utcai főkapu míves vaskapuját is. A főhomlokzaton egyébként négy hajdúfigura-szobor is helyet kapott, fent, a huszártorony tetején Árpád fejedelem szobra áll, alatta a főhelyen a megye címere látható.

Amint a város portálján olvasható, a telken állt Debrecen első fogadója, a Fejérló Szálló, ennek udvarán működött Wesselényi Miklós Nemzeti Játékszín Társasága, amely itt tartotta a város első hivatalos magyar nyelvű színielőadását 1798. augusztus 11-én. Debrecen 1876-ban lett a megye központja, néhány évtized alatt kinőtte a közgyűlés a néhai fogadót, ezért döntöttek a múlt század elején egy új megyeháza megépítése mellett.

A tervezőpáros, az 1871-ről 1939-ig élt Bálint Zoltán – aki a nagyapja volt Bálint András neves színművész-rendezőnek, a Radnóti Színház leköszönő igazgatójának – és az 1869-ben született, 1955-ben elhunyt Jámbor Lajos nem csak ilyen, lechnerinek mondható stílusban tervezett. A budapesti Thököly úton, a 48–50. szám alatt álló iskolaépülete inkább a geometrikus szecesszió jegyében készült.

Ám korai közös művük, az 1899-re elkészült Baruch-ház a pesti Bajza utcában, vagy még inkább a szatmárnémeti Pannónia Szálló egy évvel későbbről még a gótikából merít – és rokonítható Lechner mester szintén francia gótikus hatású, évtizeddel korábbi műveivel, az utóbbi például az Andrássy úti Drechsler-palotával. Számos más pesti és vidéki lakó- és bérházat, középületet alkottak, s még Fiuméban is dolgoztak a múlt századfordulón.