A határvidék és egy olasz város képei

Martin Kollar képei zavarba ejtők: a valóságot ábrázolják, annak ellenére, hogy sokszor kifejezetten megrendezettnek, beállítottnak tűnnek. Egyik munkáján egy oldalán – valószínűleg húsfeldolgozás szándékával – megnyitott bárányt láthatunk, máshol bizarrnak ható, különös orvosi műszereket, hófehér, makettszerűen rendezett épületeket, egy kartonlapokkal letakart dzsipet, abroncsokkal és olajoshordókkal lezárt, átlagos kisvárosi utcát vagy egy hétköznapi nappalit, amelybe éppen betör a tenger vize. Egyik sorozatán katonai hadgyakorlatot örökít meg, míg egy másikon átlagos fiatalokat fotóz fehér fal előtt – a kép szélein vándorló tömeg alapján egy repülőtéri ellenőrzésre vagy fényképes regisztrációra asszociálunk. Martin Kollart számos más fotográfussal együtt arra kérték fel, hogy Izrael és a fal túloldalán elterülő Ciszjordánia mindennap­jait dokumentálja, egyfajta szociális és kulturális portrét alkotva. Annak ellenére, hogy a szlovák származású alkotó végül nem hagyta el a zsidó államot, folyamatosan ellenőrizték ki- és beutazásai alkalmával, hogy mit visz magával, milyen dokumentumok és eszközök vannak nála, beleértve laptopjának merevlemezét, illetve a ruháján fellelhető anyagmaradványokat is. A Capa Központ Tanulmányi kirándulás című kiállítása hagyományos értelemben nem szolgál tanulsággal, nem fest átfogó képet az országról, csupán Izraelt szokatlan, a felvételek által felismerhetetlen oldaláról mutatja be. 

Szemben Martin Kollar doku­mentarista munkáival, Lavinia Tribiani és Bakonyi Zsuzsa képei beállítottak: a Mai Manó Ház Galériájában látható közös kiállításuk L’Aquila lakóit mutatja be, akik még mindig nem dolgozták fel a halálos áldozatokat követelő, ezernyi házat megrongáló 2009-es földrengést, miközben a város újraéledését és helyreállását a politikai inkompetencia és viták is akadályozták. A helyiek azonban hűségesek maradtak a településhez. A modellek átlagos férfiak és nők, a fia­talok ruháján a nyugati popkultúra köszön vissza Ray Charles, egy brit zászló vagy éppen a Family Guy egyik karakterének képében, az arcokon pedig a levertség és a megkeseredettség legfeljebb nyomokban fedezhető fel, sokkal dominánsabb a remény, hogy a romosan is szép városba ismét visszatér az élet. Az ötlet gazdája, Lavinia Tribiani maga is L’Aquilában született – igaz, nem ott nőtt fel –, de nem kellett sokat győzködnie Bakonyi Zsuzsát, hogy vegyen részt a projektben, hiszen alkotótársát éppen az a kérdés foglalkoztatta, hogyan lehet összehozni a társadalmi aktivizmust a fotózással.

A fotográfus következő terve is Olaszországhoz kötődik. Egy olyan sorozat gondolata foglalkoztatja, amely azt mutatja be, hogy miközben Velencébe számtalan turista érkezik, egyre kevesebb a helyi lakos.