A fiatalok színháza, a jövő közönsége

Zalán János az akadálymentes színházban hisz (Fotó: Katona László)

– Az előző évadban százkétezer néző járt a Pesti Magyar Színházban, ami nagyságrendekkel több, mint a korábbi években. A következő időszakban mi lesz a teátrum fő célkitűzése?

– Sikerült megdupláznunk a nézőszámunkat és a bevételünket, de rengeteg feladatunk van még: egyszerre kell tartanunk a fenntartó által meghatározott gyerek-, ifjúsági és családi színházi vonalat, és közben keressük azokat a hiánypótló lehetőségeket, amelyekkel meg tudjuk szólítani a közönséget, illetve stabilizálni tudjuk a Pesti Magyar Színház helyét a budapesti kulturális piacon.

– Mi lesz az új évad első bemutatója?

– Teljes gőzzel készülünk a Naptárlányok című előadásra, amely több szempontból is fontos bemutató lesz. Hízelgünk magunknak azzal, hogy Hegyi Barbara, Tóth Enikő, Igó Éva, Udvarias Anna, Bede-Fazekas Anna azért fogadta el a meghívásunkat, mert fantáziát lát bennünk. A társulatból Benkő Nóra és Soltész Bözse vesz részt a Tallós Rita által rendezett előadásban. Ez egy valódi történet, ami arra is példa, hogy micsoda erőt tudnak megmozdítani a nők, ha összefognak.

– Milyen előadásokkal akarják megszólítani a fiatalokat, illetve a szélesebb közönséget?

– Októberben az MTVA-ból jól ismert Holnap tali című filmsorozat musicalváltozatát mutatjuk be, elsősorban azokkal a szereplőkkel, akik a tévésorozatban is játszanak. A fia­talokat színházba csábítani minden intézményvezetőnek nagy kihívás. Februárban Schiller: Ármány és szerelem című kötelezőolvasmány-drámájával szólítjuk meg a diákokat, Haumann Péter és Reviczky Gábor főszereplésével, Eperjes Károly rendezésében. Emellett terveink között szerepel a Rómeó és Júlia bemutatása is Lengyel Ferenc rendezé­sében. Óriási örömünk, hogy Szabó K. István fogja rendezni Béres Ilonával és Fodor Tamással Ionesco Székek című darabját. Aztán Horváth Illés, a fiatal színész-rendező nemzedék egyik kiválósága – aki Zsámbékon rendezett előadásával díjat is nyert – ebben az évadban nálunk rendezi Lőrinczy Attila Balta a fejbe című drámáját.

– Az előző évadban százötven előadást akadálymentesítettek látás- vagy hallássérültek számára. Az integráció továbbra is kiemelt célja marad a színháznak?

– Ki akarom nyitni a színházat minden szempontból. Ezért dolgozunk azon, hogy minden előadásunk akadálymentesített legyen, és nem csak a kerekesszékkel érkező nézők számára, hanem a látás- és hallássérülteknek is. Számukra audionarrációt és jelnyelvi tolmácsolást biztosítunk. Az, hogy ezt intézményes formában nyújtjuk, egyedülálló, nem csak Budapesten, hanem egész Magyarországon. Előzetes regisztráció után bármelyik előadásra eljöhetnek a fogyatékkal élők. Az is a célunk, hogy minden egyes új bemutató gazdagítsa az akadálymentesített reper­toárt. Több mint száz ilyen előadáson vagyunk túl, és több mint ezer fogyatékkal élő néző látogatott el hozzánk.

– Az utóbbi években nem csak az akadálymentesítés terén értek el egyedülálló eredményeket, de kinyitották a színházat a nehéz sorsúak, illetve rossz anyagi körülmények között élők előtt is. Továbbra is lesznek speciális programok?

– Mivel a színház számunkra több mint élvezet, fontos, hogy társadalmi kérdésekre is ráirányítsuk a figyelmet. Tavaly születéstörténeteket olvastunk fel a színházunkban, az idén, a Naptárlányokhoz kapcsolódóan, a rákbetegséggel küzdők történeteit állítanánk fókuszba. Nem az a feladatunk, hogy ítéletet mondjunk, hanem hogy diskurzust generáljunk. Van egy beszélgetős sorozatunk is, amit szintén folytatunk Elbert Gáborral. „Amiről még nem beszéltem” címmel adunk lehetőséget a nézőknek, hogy olimpiai és világbajnokokkal találkozzanak és beszélgessenek. A drámapedagógiai foglalkozásaink száma is jelentősen növekszik, a fiataloknak, az iskoláknak igényük van erre. Mi kezdtük el először a kihívással élő gyerekek számára is a foglalkozások fejlesztését. Az integráció azt is jelenti, hogy lehetőséget biztosítsunk mindenki számára a színházba jutáshoz. Sok ember – elsősorban a családi vagy egzisztenciális körülményei miatt – ezt nem engedheti meg magának. A következő évadban is havi több alkalommal lesznek olyan előadások, amelyekre eljöhetnek. Rendszeresen járnak hozzánk nevelőotthonokból és a Rákospalotai Lánynevelő Intézetből is. Magyarországon több mint százötvenezer olyan gyerek van, aki hátrányos helyzetűnek számít. Őket is szeretnénk egy különleges programmal elérni, ezt a tervezetet már be is adtuk a kulturális vezetésnek, reméljük, támogatni fogják. Abban bízunk, hogy lesz Budapesten egy olyan színház, amely tényleg az ifjúságé. Ennek a kérdésnek stratégiai szerepe van, hiszen ha most nem kerülnek a színház vonzásába a fiatalok, öt-tíz év múlva nem lesz közönség.