A céltábla nem szokott visszalőni

Az eset kapcsán friss darabját, a Closert ideiglenesen levette az Átrium Film-Színház a programjáról. A színház igazgatóját, Magács Lászlót, Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház igazgatóját, valamint Pintér Béla rendezőt kérdeztük.

„Gyönyörű példája a napokban egy fiatal rendező és a színikritikus között lezajlott üzenetváltás annak, ami ellen másfél éve harcolunk. A hazai színikritika szereptévesztésben van, elemzések helyett annak feltüntetett szubjektív ítéleteket közölnek a műfaj képviselői” – mondta lapunknak Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója. Állítása szerint éppen ezért nem is olvas már szubjektív írásokat a darabokról.
A kérdést az vetette fel, hogy a múlt héten Radnai Márk, a 011 Alkotócsoport rendezője nyomdafestéket nem tűrő üzenetet írt Koltai Tamás színikritikusnak. A kritikus ugyanis az Átrium Film-Színház igazgatójával, Magács Lászlóval folytatott beszélgetésben a pályára alkalmatlannak nevezte az alkotót, és bírálta a produkcióját, az eredetileg filmre írt Closert. A darab egyébként az Átrium első, részben közönség által finanszírozott előadása, ezzel szeretné a színház az itthon eddig nem gyakorolt támogatási formát bevezetni.

Az incidens miatt a színház ideiglenesen levette műsoráról a Closert, Magács László igazgató lapunknak úgy fogalmazott, hogy határozott elhatárolódást vár a rendezőtől. „Több hibát látok a történetben, de annyi biztos, hogy nem lehet egy rendezőnek, a kultúra közvetítőjének úgy megnyilvánulnia, ahogyan Radnai Márk tette. Ugyanakkor az is tény, hogy manapság a kritika ítélkezik, ahelyett, hogy elemezné a látottakat, így aztán aligha olvasni hiteles véleményt előadásokról. A szóban forgó darab egyébként sokat alakult időközben, ami általában is jellemző egy színpadi előadás megszületésére. Számomra az etalon a kritikusok közül Ady és Kosztolányi volt, mindketten figyelemmel követték a darab életét. Az újkoriak közül pedig Molnár Gál Pétert tartottam hiteles gondolkodónak. Természetesen a mai, változó világban ezt nehéz lenne elvárni, de az is igaz, hogy megváltoztak a csatornák az internet térnyerésével, így nem élet-halál kérdése ma már egy-egy kritikus véleménye” –  tette hozzá.

Vidnyánszky Attila úgy látja, manapság olyanfajta gőg lengi át a kritikusok világát, hogy már-már kultúrpolitikusi szerepben tetszelegnek. „Nem tudom, hogy jön ahhoz egy színikritikus, hogy egy színház igazgatójának ötleteket adjon arra nézve, kit ne dolgoztasson a színházában. A nemrég véget ért Pécsi Országos Színházi Találkozó körüli feszültséget is néhány kritikus gerjesztette, és ez nyomta rá a bélyegét a fesztiválra” – magyarázta az igazgató.

Szerinte a kritika kívülről szemlél, és a darabok működésének, születésének lényegét sosem fogja látni. Hiteles kritikusként Vidnyánszky is Adyt és Kosztolányit, illetve Hubay Miklóst említette. Mint mondta, addig kell visszamenni, hogy érvényes véleményekről beszélhessük.

Az eset kapcsán megkérdeztük Radnai Márkot is, aki hangsúlyozta, hogy nem a kritikára felelt olyan hangnemben, amelyet –  maga is látja már – nem engedhetett volna meg. „A magánemberhez szóltam egy üzenetben, azonban az indulatos kijelentésért nyilvánosan bocsánatot kértem. Kritikákat egyébként azért nem olvasok, mert zömükben prekoncepciók mentén íródnak, nem az alkotáshoz kötődnek, hanem személyekről állítanak fel ilyen-olyan képet. Ha véleményt szeretnék hallani, akkor megvannak azok a rendezők vagy színészek, akiknek számomra hitelesek a gondolatai” –  tette hozzá a rendező.

Nem véletlenül találták ki a mondást, amely szerint „a céltábla nem lő vissza” – emlékeztetett Pintér Béla színész-rendező, aki szerint sohasem szerencsés direkt formában reagálni a kritikára, itt pedig az is bonyolítja a helyzetet, hogy egy szóban elhangzott privát vélemény váltotta ki a heves reakciót. „Korábban engem is évekig tudott bántani egy-egy igazságtalanul megfogalmazott mondat a munkámat illetően, tehát belátom, nagyon tud fájni, ha keményen fogalmaznak, de én mindig igyekeztem a következő munkára koncentrálva, amennyire lehetett, az előzőnél magasabb színvonalú, vitathatatlanabb alkotással válaszolni.Régebben azt írták rólam, hogy nem tudok darabot írni és hogy más társulat és rendező nem tudja színpadra vinni a műveimet, mert annyira az én rendezésemhez kötődnek. Azóta megjelent egy drámakötetem, és több darabomat bemutatták itthon és külföldön is. Nagyon fontos a színvonalasan megírt elemző kritika, de a kellő önkritika kellene legyen a kiindulópont”– állítja a társulatával itthon és külföldön is számos díjjal elismert Pintér Béla.

A kritika elsilányulása miatti aggasztó helyzet folyamatosan terítéken van színházi és filmes berkekben, hiszen még ha egyet is értenek az alkotók azzal, hogy gyakran alaptalan vélemények születnek, senkinek sem könnyű elfogadnia, hogy ex katedra hozzá nem értőnek nevezik. A székesfehérvári Vörösmarty Színház egyébként nemrég tett kísérletet arra, hogy összeültesse az alkotói és a kritikai oldalt egy-egy előadás utáni találkozón, a kezdeményezés azonban mindössze három estet élt meg. A tapasztalat azt mutatta, hogy a kritikusok oldaláról nagy volt az érdeklődés ezekre az estekre, még ha nyilvánosan nem is fejtették ki azt, amit később papírra vetettek a darabról.

Még ha nem is direkt módon, a kritikára válaszolt a 011 Alkotócsoport rendezője: az Átrium Film-Színház bizonytalan ideig szünetelteti az előadást, sem a színészek, sem a rendező nem tudja, mikor lesz látható ismét Patrick Marber darabja, a Closer.