A budai Vár az egész nemzeté

A polgármester előadásában kiemelte, hogy húsz éven keresztül nem kapott sem komoly figyelmet, sem támogatást a budai Vár, ezért a legtöbb beruházást a kerület önerőből és fővárosi forrásokból finanszírozta.
Felújítottak tizennyolc műemléképületet, és rendbe hoztak számos közterületet és utcát, köztük a Corvin teret, a Clark Ádám teret és a Tóth Árpád sétányt is. 
A polgármester kiemelte, hogy az elmúlt öt évben többet fejlődött a kerület mint az elmúlt 20 év alatt összesen, ennek a helyreállítási hullámnak emblematikus állomása volt a Várkert Bazár felújítása a Halászbástya és a Mátyás-templom külsejének renoválási munkálatai mellett.
Nagy Gábor Tamás arról is beszélt, hogy a kerületre eddig egy általános generációs zártság volt jellemző, hiszen a többi kerülethez képest itt az átlagosnál idősebb a lakosság. Ennek ellenére - mivel a kilépő generációk helyét általában unokáik foglalják el - egyre jobban megfigyelhető Budavár fiatalodása és megújulása.
Ennek a jelenségnek köszönhetően több figyelmet szentelnek a kisgyerekes családok és a fiatalok által használt terek megújítására, és bár "buli negyed nem lesz a Vár", a park-, közösségitér- és játszótér-felújításokkal, kerthelyiségek, vendéglátó helyiségek kialakításával szeretnének kedvezni a turisták mellett a fiatalabb generációknak is. 
A polgármester a jövő fejlesztési lehetőségei között beszélt az elöregedett közösségi közlekedési eszközök helyett a közeljövőben forgalomba álló 16 új buszról is, azonban kiemelte, hogy a jövő tervei között az elektromos közlekedési eszközök beszerzése kiemelt helyen szerepel. Emellett csökkenteni szeretnék a Várnegyed turistabusz- és autóforgalmát új parkolók és buszfordulók kialakításával.
Nagy Gábor Tamás elmondta, hogy hamarosan elindul a Várnegyedben való eligazodást segítő Budavár 360 nevű applikáció is, amely több nyelven segíti majd turisztikai és egyéb hasznos információkkal a látogatókat.

Buzinkay Géza történész előadásában kijelentette: a Várnegyed már a két világháború között befelé forduló, társadalmilag atomizált városrésszé vált, és ma sincs benne valódi élet. Buzinkay a Várnegyed megújítását célzó 20. század első felében született javaslatokat idézte fel, kiemelve, hogy már századforduló utáni első évtizedben szóba került a frissen átépített palotanegyeden kívül fekvő, zömében elszegényedő polgárok lakta és fokozatosan romló állapotú részek új élettel való megtöltésének igénye.

A Várnegyedet földrajzi adottságai, valamint a közlekedési lehetőségek hiánya szinte teljesen elzárta a várfalon kívül eső városrészektől. Ugyan több főúri palota is volt a polgárvárosban, ezek azonban az év nagy részében üresen álltak, és csak ritkán látogattak ide tulajdonosaik, akik inkább vidéki birtokaikon, vagy egyre növekvő mértékben Pesten épült új palotáikban töltötték az időt - mondta el a történész.

"A negyed lakosságának sokszínűsége is meghatározta, hogy ne alakulhasson ki olyasfajta társasági élet, helyi identitástudat, amely például a budai Várat övező Tabánra vagy a Krisztinavárosra jellemző volt" - fogalmazott Buzinkay Géza.

"Így a budai Vár már a két világháború közti időszakra olyan, ugyan még élő, de befelé forduló és atomizált városrésszé vált, amely arcát inkább csak a turistáknak mutatja nappal, éjszaka viszont utcái kihaltak" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy azóta is hiányoznak a városrészből a megfelelő kulturális terek és rendezvények, galériák, kávézók és szolid vendéglátóhelyek.

Ma a Várnegyed rendezettségét és állapotát tekintve szebb és színvonalasabb, mint bármikor korábban. Továbbra sincs azonban valódi élet a városrészben, "pedig szinte minden ezen múlik" - mondta Buzinkay Géza.