„A basszus szólam a zene motorja”

Egri János a spontaneitás és az improvizáció miatt választotta a műfajt (Fotó: Varga Imre)

Ötvenedik születésnapja alkalmából az egyik legismertebb magyar dzsesszbőgős és basszusgitáros, Egri János koncertet ad művészbarátaival most szombaton a budapesti G3 Rendezvényközpontban (a volt Gödör Klubban). A vendégei között lesz mások mellett Oláh Kálmán, Balázs Elemér, Malek Andrea, Szulák Andrea, Szakcsi Lakatos Róbert, Dresch Mihály, Török Ádám és a Romano Drom is.

A muzsikus lapunknak elmondta, hogy mindenféle stílusban zenélnek majd, lesz dzsessz, soul, fúzió, világzene, rhythm and blues, valamint autentikus cigányzene is, az utóbbi együttessel. Mindezek mellett persze Egri János a dzsesszformációkról a legismertebb: Oláh Kálmánnal és Balázs Elemérrel a világhírű Trio Midnight együttest alkotják. „A dzsessz a szerelem, a triónk pedig a házasság. Kisebb-nagyobb intenzitással, de huszonöt éve zenélünk együtt, ezt nagy kincsnek tartom” – mondja erről az együttműködésről.

Az emlékezetes, közös fellépéseket világsztárokkal az élet hozta elé, egyiket a másik után. Pat Methenyvel például sok évvel ezelőtt úgy kerültek egy pódiumra, hogy egy dzsesszklubban játszottak, ahová a budapesti koncertje után Metheny betért szórakozni. Megtetszett neki a játékuk, és beszállt gitározni – később már csak úgy akart hazánkban fellépni, ha ők kísérik.

Egri János klasszikus zenészként indult, gyerekkorától hét éven át hegedült – ám mint elmeséli, érezte, hogy ez nem az ő hangszere. „Aztán kamaszként, talán felső sugallatra, ahogy elkezdtem mindenféle pop- és rockszámokat hallgatni, megfogott a mélység, azaz a basszus szólam” – teszi hozzá. Így aztán tizennégy éves kora körül elkezdett basszusgitáron tanulni. „Éreztem, hogy ez jó, de valahogyan nem elég. Majd megtaláltam a dzsesszt, nagyon megtetszett a spontaneitása, az, hogy lehet improvizálni. És hát ennek igazi alapja a bőgő, így találtam meg végül ezt a hangszert” – mondja. Egyik tanára a rádiózenekar akkori nagybőgős szólamvezetője, Sellei Gyula volt a Tóth Aladár Zeneiskolában – megmaradtak tehát a klasszikus alapok a képzésében, bár tizenhat évesen már közönség elé lépett, mások mellett a néhai Füsti Balogh Gábor zongoristának is köszönhetően.

A dzsesszt egyébként szerinte nem elég tanulni: a technikai alapok fontosak persze, de azt vallja, lényeges a „társas játékra” való képesség, valamint az intellektus is, a tehetség és a felkészültség mellett. „És amikor együtt koncerteztem egy-egy nagy zenésszel, például Lee Konitz altszaxofonossal vagy Steve Grossmann szaxofonossal, a másfél-két óra alatt többet tanultam, mint régen évek alatt” – hangsúlyozza.

A basszusszekció másik fontos „lába” a dob mellett a bőgő: Egri János hangsúlyozza, hogy a dzsesszben a nagybőgő nemcsak a harmónia része, hanem a ritmusban is szerepe van. Ha pedig rossz dobossal találkozik – aki siet, vagy késik a ritmusban –, igyekszik segíteni neki, „magához húzni”, hogy szét ne essen a zene. „Egyébként pedig hiába van egy jó dobos meg egy jó bőgős vagy basszusgitáros, ha együtt nem működnek jól. Olyan két embert kell összerakni, akik együtt tudnak lélegezni, mert a basszus szólam a zene motorja, ha az nem jó, megette a fene az egészet” – fűzi hozzá.

Megkérdeztük arról is, hogy mit gondol a már fesztiválgyőztes fia, ifjabb Egri János választásáról: ő amellett, hogy a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában klasszikus zongorát tanul, dzsesszénekre is jár, saját kvartettje is van már. „Különös, hogy a szélesebb családban mindenki zongorista, én bőgős lettem, úgyhogy nem tudjuk, az ének honnan jött neki. De jól van ez így. Már négy-öt évesen gyönyörűen, tisztán énekelt, később mindig hallott engem gyakorolni, így aztán megfertőzte a dzsessz. Ma már jam session-öket tart, koncertezik, az elején még mentorkodtam, de most már önállóan működik, örülök, hogy megtalálta a számítását” – mondja.