A Vatikán műkincsei mozivásznon

A rendező ezúttal a Vatikáni Múzeum műkincsgyűjteményét mutatja be narrációval, kisebb interjúkkal, találó zenével és páratlan részletgazdagságú képi anyaggal, az alkotást a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínház vetíti.

A múzeum mindenkihez szól: hívőhöz és nem hívőhöz, keresztényhez és minden más vallású emberhez, az antik, a klasszikus és a modern művészet kedvelőihez egyaránt. A film pedig izgalmas felfedezési lehetőséget jelent azoknak is, akik már személyesen átélhették a mesterművek közelségét. Ugyanis mélyebb tanulmányozásra ad lehetőséget a háromdimenziós, tűéles, Ultra-HD technológiának köszönhetően, emellett a történeti visszatekintéseken például megismerkedhetünk II. Gyula pápa művészetpártoló kezdeményezéseivel, amelyek elindították útjára Raffaellót és lehetőséget teremtettek Michelangelónak. Továbbá betekinthetünk a Sixtus-kápolna mennyezeti freskójának elkészítésébe is: megtudhatjuk többek között, hogy Michelangelo a több mint ezer négyzetméternyi falfelületen négy éven át egymaga dolgozott, miközben olyan akadályokkal kellett megküzdenie, mint a penész, a nyári hőség és a téli hideg. Az özönvizet ábrázoló jelenete le is esett egyszer, azt teljes egészében újra kellett festenie. Vélt és valós összefüggéseken keresztül, újszerűen mutatja be alkotók akár évszázadokat átívelő egymásra hatását. Jó példa erre Michelangelo Buonarroti és Eugene Delacroix Piétája: bár a két műalkotás hőfokában és kifejezésmódjában egészen eltérő, rámutat a térben, időben és stílusban különböző alkotók kapcsolódási pontjaira.

Pianigiani filmalkotása nem járja be a Vatikáni Múzeum hét kilométeres folyosórendszerét, de még így sokat megmutat ahhoz, hogy fogalmat kaphasson a néző a pápai állam műkincsgyűjteményéről. A benne szereplő antik görög és római művek és az alkotók – mint az említettek mellett még Leo-nardo da Vinci, Giotto, Caravaggio, Van Gogh, Delacroix, Dalí – révén pedig teljesebb képet kapunk az egész európai kultúra gyökereiről is.