A Szent László-templomról

A templom 21. századi formájában (a szerző felvétele)

Régi fürdőhelynek számít: neve egy 1613-ban keltezett levélben „in Thermis Rayechensibus” latin alakban bukkan fel; bár már egy 1193. évi összeírásban is szerepelt, Raich formában, Fekete Nagy Antal Trencsén vármegye című monográfiájában. Tapolca néven először 1376-ban Nagy Lajos király adománylevele említi; tudni való, hogy valamennyi Tapolca/Teplice/Tyepla típusú helynév meleg vizet jelent a szláv nyelveken.

A település – csak hogy tovább faggassuk a régmúltat – a szomszédos Kunfalvával (Konská) határos. Keletkezése az 1228-as évhez kötődik: akkorra épült meg a falu első temploma. A község a rajeci uradalomhoz tartozott, a II. Endre király által az esztergomi káptalan számára történt adományozás folytán. Első egyháza elpusztult a tatárjáráskor. A 14. században királyi birtokként a zsolnalitvai uradalom része volt, 1350-ben „villa Kunzka” névalakban jelentkezett újból, mint Tyl fia Miklós soltész és bíró községe, a nevek szász betelepülésre utalnak. A század végén már a Sztrecsényi vár birtoka volt a Rajec-völggyel együtt.

1560 táján jelentek meg az új birtokos Thurzók a rajeci fürdőben, alighanem a temérdek vadhús evésétől származó köszvényük kúrálására. Thurzó György nádor 1610-ben kőházat építtetett magának és a vendégeinek. A kuruc-labanc háborúk kártevéseit követő nyomorúságos idők után, az 1800-as évek derekán kelt újból életre Rajec-fürdő. „Ismertségének jót tett egy uralkodói, pontosabban főhercegi látogatás, Habsburg-Lotaringiai Ká­roly Lajos járt itt, Ferenc József öccse a nejével, a portugál Braganza-házból származó Mária Terézia infánsnővel” – olvashattuk nemrég lapunkban, Pálffy Lajos írásában. 1899-től fogva vasúton is elérhető a fürdőhely Zsolnától, a nagyobb szabású kiépítése 1932-ben történt meg, az akkori Csehszlovákiában; a helyi érdekű vonatközlekedés jelenleg is működik.

Rajecfürdőtől egy rövid iramodással érkezünk meg Rajec városba (a neve ugyanaz szlovákul is.) A közel hatezer lélekszámú település északi negyedében mintegy négy-ötezren lakhatnak tízemeletes panelházakban. Egészen más léptékű és arculatú azonban a történelmi óváros, csupa meglepetés: épségben megőrződött a tágas, négyszögletes piactér, közepén a reneszánsz, árkádfolyosós városházával és néhány további, régi becses épülettel. Ugyancsak német alapítású lehet a helység, miután III. Béla király 1193-ban keltezett határleíró oklevelében Raichnak íródik a neve. Első birtokosa a nyitrai káptalan és a raichi Olivér fia Kázmér comes (őrgróf) volt, aki 1236-ban elcserélte a szomszédos rajeci uradalmát a káptalanéval.

A közeli hegyek egyik magaslatán megépítették Rajec várát is, a hegyen túl eredő Nyitra folyó völgyével összekapcsolódó kereskedő- és hadiút védelme céljából. 1297-ben Csák Máté elrabolta a Kázmér-utódoktól, 1321-ben – a garázda Mátyus főúr halálakor – Vágbeszterce erőssége alá rendelték az ismét csak a koronához tartozó objektumot; amelyet végül Zsigmond király parancsára romboltak le a század vége felé. Ki tudja, hogy mi okból? Talán maga az uralkodó sem tudta.

1358-ban még mindig Beszterce várának tartozéka volt Rajec, 1397-ben azonban elnyerte a heti vásártartási jogot a szertelen Zsigmondtól. Majd 1408-ban már önálló státusára utalt a helybeli posztógyártó és cipőkészítő céh működése. Az 1598. évi adóösszeíráskor 138 házat vettek számba a településen, akkoriban ez több családot, épületenként akár tíz-húsz helyben lakót jelentett. S 1604-ben is II. Rudolf királytól, majd nem sokkal később a vám- és adómentességet II. (Habsburg) Mátyástól 1609-ben kapott a helység. Rajec kiváltságait Mária Terézia királyné is megerősítette, 1749-ben, az eredeti diplomát a városi múzeumban őrzik. Aztán 1784-ben 475 házban, 583 családban összesen 2803 lakost számláltak meg; virágzott a városban a kézművesség, csupán a rézművesek és a vörös kordován bőrösök céhe ötszáz iparost foglalkoztatott.

Nem csoda, ha meglepődik a Rajec városába először ellátogató utas a tekintélyt parancsoló plébániatemplom láttán. A főtértől nyugatra, kétutcányira található a Szent László király tiszteletére szentelt egyház; az egykori mezőváros régi és a mostani címerét is a szent uralkodó koronás, alabárdot és kettős keresztes pajzsot markoló, páncélöltözetű alakja díszíti. A templom legkorábbi előzménye egy kisebb 12. századi, kőalapra rakott gerendafalú egyház lehetett, száz-százötven évvel a lovag királyi működése és halála után. Szinte bizonyosan az 1241. évi mongol tám adáskor vált hamuvá és rommá, majd lett új kőtemplommá a felszentelt helyen, az újraépítkezés és újabb betelepülések idejében. Az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben évenként 8 garas rendkívüli adóval szerepelt. 1368-ban említik újra a Szent László-templomot, a Balog nembeli Atyh fia Domonkos építési engedélyt kérő levelében. A lovag szentet egyik példaképeként tisztelő uralkodó, Nagy Lajos király (1342–1382) vélhetően kiegészítette a bekerülési költségeket, mert igencsak nagyszabású isten háza épült meg Rajecen az 1370-es években.

Háromhajós teremtemplom volt, csúcsíves boltozattal készült, a keleti oldalán szélesre szabott fél nyolcszögzáródású szentéllyel; a négy emelet magas nyugati harangtornyot is akkor emelték. 1610-ben reneszánsz, 1770-ben – a kuruc háborúk rongálásai miatt – barokk stílusban újították meg, az adott kornak megfelelő új boltozattal és berendezéssel. Több helyen találni befalazott, és feltárt gótikus ablakokat és kapukat, töredékes feliratokat a falakon: egy reneszánsz táblába Thurzó Katalin nevét vésték szép latin betűkkel.