A Pöttyös könyvektől a mai írókig

– Hatvanöt év alatt generációk nőttek fel mesekönyveiken, gyermek- és ifjúsági regényeiken. Hogyan látja az ifjúsági könyvkiadás átalakulását az elmúlt évtizedek során?

– Az ifjúsági regények megváltoztak, és ez elsősorban a film és a televízió hatásának köszönhető: ma már a sodró lendületű, cselekményes, fordulatos történetek divatosak, minimális leírással, a krimi, a horror, a fantasy is új műfaj az ifjúsági irodalomban. A számítógép és a digitális kultúra hatása, hogy a fiatalok kevesebbet olvasnak, ezért a példányszámok csökkentek. Vannak azért állandó sikerműfajok, ilyen például a lányregény.

– Hozott valamilyen komolyabb változást a rendszerváltás?

– A Móra Kiadónál műcímszám- és példányszámcsökkenést hozott, de a legnagyobb változás az, hogy rengeteg kiadó alakult, és sok, számunkra fontos jogot veszítettünk el a legkülönbözőbb módokon. Csak halkan, de büszkén jegyzem meg, hogy ezek javát mára visszaszereztük. Az­után átalakult a könyvkereskedelem is. Ami pedig az irodalmat illeti, sokkal nagyobb hatása van ma az angolszász kultúrának a gyerek- és ifjúsági irodalomban, mint a rendszerváltás előtt volt, amikor a szomszédainkkal, a közép- és kelet-európai országokkal szorosabb kulturális együttműködésünk volt. A rendszerváltozást követő években a könyvek minősége nem érte el a korábbiakét. Az utóbbi évtizedben azonban sok minden javult: számos gyerekkönyvkiadó jött létre, újabb és újabb alkotóműhelyek alakultak, a könyvek vizuális megjelenésében is igényesebb lett a magyar gyerekkönyvpiac, újból teret nyertek a tehetséges, fiatal hazai írók és illusztrátorok.

– Milyen elvek alapján választják ki azokat a műveket, amelyeket kiadnak?

– A Mórának kettős feladata van, egyrészt a kiadó klasszikus portfóliójának ápolása, a nálunk lévő életművek – Fekete István, Szepes Mária, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Lőrinc, Zelk Zoltán, Janikovszky Éva, Kormos István, Astrid Lindgren, Erich Kästner, Gianni Rodari és mások –, valamint a nagy klasszikus kötetek – Ablak-zsiráf, Gőgös Gúnár Gedeon, Minden napra egy mese, Cini-cini muzsika, Hóc, hóc, katona – folyamatos piacon tartása, megújítása. Másrészt a kortárs magyar és külföldi gyerek- és ifjúsági írókkal és grafikusokkal új, értékes művek megjelentetése. Mindkettőnek igyekszünk megfelelni, ugyanakkor nem megyünk el az aktuális nemzetközi sikerek mellett sem, mostanában már licencekkel is foglalkozunk.

– Önök szerint mitől lesz jó a gyermekeknek szóló irodalom?

– A gyerekeknek szóló irodalom akkor jó, ha változást hoz: jobbá teszi a gyerek életét, önismeretre, önálló gondolkodásra ösztönöz, és nem szépíti meg a valóságot, hanem élhetővé teszi azt.

– A kortárs mesékről, versekről mi a véleménye? Mennyire könnyű olyan szerzőket találni, akik nem csupán modernizálják a régi történeteket, hanem valóban újat képesek mondani?

– Minden kortárs szerző valamennyire az elődeire épít, és a magyar gyerek- és ifjúsági irodalomban sok fontos író alkotott, akiket érdemes „modernizálni”: Móricz Zsigmond, Mándy Iván, Molnár Ferenc, Lázár Ervin. A modernizálás azonban nem a „díszletek” lecserélését jelenti, hogy például plázában játszódik a történet, ahol a gyerekek applikációkat töltenek le a mobiljaikra, nem ettől lesz egy történet aktuális, hanem attól, ha például a gyerekhős mai. A mai gyerekek pedig sokkal öntudatosabbak, vagányabbak, mint elő­deik. A kortárs szerzők legtöbbje azért érti ezt, és a Móra Kiadó írói valóban törekednek a korszerűségre.

– Magyarországon – főleg Budapesten – több jelentős könyvvásár, szakmai esemény van. Hogyan tapasztalja ezek hatását a kereslet-kínálat viszonyára?

– A hazai vásárok remek fórumok arra, hogy személyesen találkozzunk az olvasókkal, és visszajelzéseket kapjunk tőlük. Szívesen hallgatjuk meg a kritikákat, és igyekszünk felmérni az igényeket is. Ha sikerül a kínálatunkat olyanná tenni, ami vonzó az olvasók, a vevők számára, akkor mi is nagyobb sikerre és stabil olvasóközönségre számíthatunk.

– Mennyire kísérik figyelemmel a külföldi trendeket? Milyen mértékben igyekeznek önálló kínálatot kialakítani vagy éppen tükrözni bizonyos irányokat?

– Folyamatosan figyelemmel kísérjük a külföldi trendeket, és igyekszünk a legkülönfélébb irányokkal lépést tartani. Ugyanakkor megvannak a prioritások: minden évben megjelentetünk válogatást a világ valamely népének mesekincséből, rendszeresen adunk ki az anyanyelv elsajátításához készült segédkönyveket, kortárs vers- és prózakötet, kicsiknek szóló képeskönyv sosem maradhat ki az éves kínálatból. Igyekszünk táplálni a sikeres sorozatainkat, akár régi – így például a Pöttyös könyvek –, akár új – LOL –, és próbálkozunk márkafejlesztéssel is, mint a Kisvakond, a Pöttyös Panni és az Ablak-Zsiráf esetében.

– Milyennek látja a gyermekkönyvkiadás helyzetét Magyarországon nyugat-európai, amerikai, ázsiai összehasonlításban? Ön szerint min kellene változtatni és hogyan?

– A nyugat-európai gyerekkönyvekhez mérten a magyar piac azért is más, mert Magyarországon más a gyerekkép, mint Nyugaton. Itthon kevéssé önálló, irányítás alá szoruló gyerekeknek készül könyv, sok-sok tanító szándékkal, míg egy francia vagy skandináv gyerekkönyv autonóm gyerekolvasót feltételez, akinek nem kell a szájába rágni a történet tanulságát, sőt a könyvek elvárják egy gyerektől az önálló véleményalkotást. Hazánkban a gyerekirodalmi kutatócsoportok, szervezetek is hiányoznak, illetve inkább az ezeket átfogó intézményrendszer. Az ázsiai régiót illetően pedig a könyvek papírminősége és a gyártási technológia fejlettsége lehet irigylésre méltó egy magyar könyves szakember számára.