Kultúra
A Pesti Nagyboldogasszony-templom Barokk Tornyai
Rejtőzködő Magyarország 833.
Az 1944-ben történt vízbe robbantása után 1965-ben másodszorra is Erzsébet királyné nevére keresztelt híd nem olyan lett, mint amilyen az 1893-ban létesült pazar elődje volt: a réginél jóval szélesebb útra volt szükség, a régi kő partpillér a Duna két oldalán nem felelt meg a híd alatti keresztforgalom számára. A Március 15-e térig meghosszabbított, magasabbra emelt hídpálya áldozatává lett a Belváros ősrégi főplébániája is. A kéttornyú barokk templomhajó mögötti, gótikus stílusú szentély alsó része így lett egyenlő az autóparkoló szintjével, ahonnan most meg sem közelíthető az épület déli oldala.
A középkori „hármas-város”, Pest, Buda és Óbuda települései közül a pesti oldal maradt legszegényebb a régi szakrális építészeti emlékekben; a hajdani levéltárak elpusztulása miatt írott források is csak gyér számban maradtak meg. „A régi Pest eredete ismeretlen” – olvashatjuk Divald Kornél művészettörténész 1903-ban elkészült Budapest-történeti remekében. „Alig van városa Európának, amelynek monográfusai oly sűrűn mondanának ellent egymásnak, czáfolnák meg egymást, mint éppen Budapest történetírói. Régi tudósítások legalább abban egyeznek meg, hogy elragadtatással emlékeznek meg bűbájos fekvésével, a mohácsi vész előtt fönnállott pompás utczáiról, palotáiról, templomairól.”
A mai Pest a török hódoltság után kétségbeejtően szegény maradt középkori építményekben. Egyetlen nagyszabású egyházi emléke a Duna partján, szemközt a Szent Gellért-heggyel található, a Boldogságos Szűzanya templom. Főhomlokzatát a háromemeletes barokk stílusú ikertorony uralja, köztük nyugati karzattal. Az épület előteréhez csatlakozik a háromhajós gyülekezeti terem. Az egyház teljes belső hossza 56 méter, szélessége 30 méter. Fele-fele arányban oszlik meg a hajó és a nála keskenyebb szentély. Kívülről 26 vaskos támpillér támaszt ellen a boltozatnak; a hajót magas, gótikus, kőbordás boltozat borítja, a hét-hét kőoszloppár szentélykörüljárós apszisban végződik. Egészen egyedi megoldású a szentély belső falának csúcsíves ülőfülkesorozata: összesen 22 falba mélyedő, faragott kőtagozatokkal keretezett felület. Eredeti szerepük a vakolatra festett, 14–15. századi freskók készítésében volt.
A szentély déli oldalán 14. század végi stílusú, félnyolcszög-záródású kápolna, mellette a kerek toronyfeljáró kelt figyelmet, az északi oldalon keskeny, háromszakaszos sekrestyekápolna húzódik végig. Ez utóbbi, kis mellékszentély faragott márványoltárának tabernákulumában őrzik Árpád-házi Szent Erzsébet ereklyéjét. A hagyomány szerint 1211-ben itt tartotta eljegyzését a négyéves királykisasszony Hermann thüringiai őrgróffal, majd innen utaztak tovább a sárospataki szülőházból Wartburg várába. Különleges művészi értéke van a főszentély közepén magasodó szárnyas főoltárnak. Molnár C. Pál festőművész készítette, 1947-ben. Három-három táblaszárnyon az újszövetség jelenetei láthatók, a középső főtáblán Szűz Mária mennybevitele történik angyalszárnyakon. A húsvéti ünnepkör idejében becsukják a táblákat, mígnem beteljesedik Jézus Krisztus kálváriája. A festményről mint főpap tekint le a földi halandókra.
Amikor a Szulejmán szultán vezette török horda megérkezett Buda vára alá 1541-ben, a pesti oldalon már nekiláttak az ikerváros kifosztásának. Történelmünk során a legnagyobb mértékű kultúrarablás történt: nem sokkal később a sztambuli palotákban tornyosultak a rablott kincsek: kódexek, díszes fegyverek, ezüst- és aranytálak, gyémántos serlegek, öltözékek. Ezután több mint másfél évszázadon át óbégatott a müezzin a pesti templom tornyából is. (A szentély keleti falfülkesorában ott van a feltárt mihrabfülke).
Sok idő telt el, amíg a 21. század elején feltárultak a Szűz Mária-egyház alatt lappangó építmények. Hatalmas, tört kőből rakott pillértömbök támasztják alá a fölső oszlopokat, előkerült egy kora Árpád-kori altemplom is, a kőburkolat alatt sírkamrákkal. Római kori, újra használt faragott kövekből is építkeztek a 11. században, a század hagyatékából: a Március 15-e tér alatti erőd egykori, feltárt anyagából.
Nem messze innen, a Váci utca 47. számú épület az Angolkisasszonyok temploma. Helyén a 13. század közepén Szent Domonkos-rendi szerzetesek kolostora volt; a Szent Mihály titulusú templom középkori köveiből egy darab sem maradt. Ami még látható a pesti oldal középkori szakrális emlékeiből, nem sokan ismerik. A Rákóczi út és Gyulai Pál utca sarkánál, a Rókus Kórház mellett egy 18. században épült, tornyos templom áll. Homlokfalának fülkéiben magyar szentek szobrai: Szent István király, Szent Imre herceg, két püspök és női szentek kőbe faragva; legfelül a Jó pásztor „vigyázza a nyájat”.
Egy 11. századi egyház helyén épült a Szent Rókus-kápolna. A régészeti feltárás során egy késő római kori, háromkaréjos egyház maradványa került napvilágra, már keresztény időkből. Latinul cella trichorának nevezik az e formájú szentélyt; megtekinthető – ha éppen van valaki, aki kinyitja a műemlék lejáratát.