Megidézni az ártatlanság korát

Nagyon jó hangulatú, a vírus előtti idők könnyedségét idéző évadnyitó közönségtalálkozót és sajtóeseményt tartottak a minap a Budapesti Operettszínházban, ahol a teátrum új évadának első darabja, a Federico Fellini 8 és 1/2 című klasszikusából készült Nine/Kilenc című musical alkotógárdájával, színészeivel és kulisszatitkaival ismerkedhettek meg a résztvevők.

Arthur Kopit és Maury Yeston 1983-ban készült musicalje Rob Marshall 2009-es nagy sikerű filmje révén lehet ismerős a hazai közönségnek, amelynek főszerepét Daniel Day-Lewis alakította. A színházi előadást azonban sosem játszották még hazánkban. A magyarországi premierre szeptem­ber 24-én, 25-én és 26-án kerül sor, hármas szereposztásban.

A csütörtök esti sajtótájékoztató résztvevői a Szendrényi Éva által tervezett, már felépített, veszélyes lépcsősorokból és oszlopokból álló, letisztult díszletben, jelmezben (!) várták a helyüket elfoglaló nézőket és újságírókat. Ahogy elcsendesedett a nézőtér, rögtön a billentyűk közé csapott Tassonyi Zsolt karmester–korrepetitor, aki a főszereplő, Guido Contini (Fellini alteregója) egyik megformálóját, Szomor Györgyöt kísérte zongorán. A Vágyom itt lenni című dal elhangzása utána megtudtuk, Szomor maga írta Balázs Zoltán rendező-dramaturggal együtt a magyar dalszövegeket.

Ezt a rövid bevezetőt követte Kiss-B. Atilla főigazgató évadnyitó köszöntője. „Nem számolom, hány türelempróbát álltunk ki, a lényeg, hogy itt vagyunk” – hangsúlyozta. A főigazgató Balázs Zoltán rendezővel kapcsolatban kiemelte, nála kevés felkészültebb rendezővel dolgoztak együtt a művészek, aki egészen sajátos színházi formanyelvet használ. „A produkció igazi összművészeti csemege. Bízom benne, hogy munkánkkal sikerül az önök életét szebbé tenni” – zárta beszédét Kiss-B. Atilla.

A főigazgató után végre megismerhettük magát a rendezőt, a Maladype Színház alapító-vezetőjét, a Jászai Mari-díjas Balázs Zoltánt. Mint elmondta, a történet Fellini szellemiségéhez lesz hű. „Felkészült rendező vagyok, és ez meglepett mindenkit, pedig az a rendezők dolga, hogy felkészültek legyenek. Olyan koncepcióval rendelkezzenek, amelyhez a művészek elég könnyen hozzá tudják adni a maguk tehetségét, tudását. Az extra kihívás abból adódik, hogy azt a fajta igényes­séget, minimalista monumentalizmust, amit én keresek ebben az előadásban, megértsék és magukévá tegyék” – hangsúlyozta.

Arról is beszélt, hogy minden színésszel saját utat jártak be, mert úgy gondolja, nem lehet egyik művészt sem ugyanúgy instruálni, és a rendezőnek ezt figyelembe kell venni. „A Nine kihagyhatatlan musical, mert az ártatlanság korát idézi meg, a gyermekkorunkat, amelynek szépségeihez mindig visszamenekülünk, ha akár szakmailag, akár emberileg problémákba ütközünk, és megpróbáljuk újrateremteni magunkban azokat az erőforrásokat, amelyek lendületet adhatnak nekünk, illetve megpróbálnak visszatéríteni a korábban vállalt, tanult értékekhez” – emelte ki a darabról szólva. Hozzátette: ez az ártatlanság a darab, a történet, a koncepció lényege.

A beszédeket követően újabb részleteket hangzottak el az előadásból előbb Nádasi Veronika, majd a szintén Guido Continit alakító Homonnay Zsolt tolmácsolásában. Utóbbi elmesélte, milyen kihívások elé állítja a művészeket a díszlet, illetve azt is megtudtuk, hogy bár Balázs Zoltán nagy elvárásokat támaszt színészei felé, segíti is őket.

A Nine/Kilenc látványvilágát megalkotó Szendrényi Éva díszlet-, és Németh Anikó jelmeztervezőt köszöntötték ezután a színpadon. Ők ismertették, hogyan alakult ki a koncepció, hogy mennyi előzetes kutatómunkát végeztek. Kiderült, hogy nemcsak az előadásnak, hanem a díszletnek is kell legyen története, valamint az is, hogy a személyre szabott jelmezek ötlete a rendezőtől ered, hiszen mind a három szereposztásban színész- és karakteregyéniségek vannak, akiknek indokolt más-más jelmezt tervezni, amelyek mégis ugyanazon látványvilág részei.

Az összegzésből egyértelművé vált, hogy a darabban az érzések közvetítése a lényeg – ahogy azt a rendező is megfogalmazta: a nézőktől is azt kérjük, hogy ne megérteni, hanem átérezni akarják az előadást.

Ezután újabb dalokat hallgathattunk meg, köztük Auksz Évától a Cinema Italiano címűt. Az előadás zenei anyagáról Bolba Tamás zenei vezető, karmester adott részletesebb tájékoztatást, akinek köszönhetően megérthettük, az Operettszínház produkciója nemcsak hazai premier, hanem ősbemutató lesz, mivel most először került be a musical zenei szövetébe a filmváltozat három ikonikus slágere: az előbb említett Cinema Italiano, a Take It All és a Guarda la Luna.

„Gyakorlatilag minden dal más karakter, a swingtől kezdve a vérbő latin diszkón át a klasszikus mozarti recitativo karikatúrájáig mindenféle zenei stílus keveredik benne. Végtelenül színes, élvezhető, nagyon jól játszható zene” – mesélt a Nine hangzásvilágáról Bolba.

Az este folyamán arra is fény derült, vendégművészként Keresztes Ildikó (Sarra­ghina), Bánsági Ildikó (a Mamma) és Szilágyi Enikő (Liliane la Fleur) is a musical szereplőgárdájának tagja. Bánsági elmondta, nagyon régóta nem találkozott ilyen társulattal. „Itt olyan szeretet van, úgy megbecsülik egymást, úgy örülnek egymásnak. Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek” – hangsúlyozta a közös munkával kapcsolatban.

A Nine/Kilenc egyszerre szól az alkotói válságról és a mögötte rejtőzködő problémákról, valamint arról, milyen szerepet töltenek be a különféle nők a férfi (itt Guido) életében az anyjától a menedzseréig. Erről is mesél a Most még rejtély című duett, amelyet a szintén Guidót alakító Dolhai Attila és a múzsáját megformáló Füredi Nikolett előadásában hallhattunk.

A produkció után Dolhai arról beszélt, hogy a karakter életének minden szereplőjét, egész világát felhasználja, hogy kihúzza magát az alkotói válság kétségbeeséséből, mondja is a darabban: az életemből mindent fel kell használnom művészként. „Kicsit talán magukra is ismerhetnek/ismerhetünk ebben a figurában, ahogy az is megjelenik az előadásban, hogy van kiút, van gyógyír” – emelte ki a színművész.

Zárásul az előadás egyik leghíresebb dala, a Folies Bergère hangzott el Szulák Andreától. Két hét múlva az ősbemutatón kiderül, vajon milyen történet és koncepció fűzi egybe ezt a remek látvány- és fülbemászó dallamvilágot, amelybe bepillantást nyerhettünk.