Pieter Bruegel flamand festő 450 éve halt meg

Az, hogy melyik városban vagy faluban, nem ismert. Pieter Coecke van Aelst műhelyében tanult, az antwerpeni festőcéh mestereként 1551-ben jegyezték be. Itáliai tanulmányútja során huzamosabb ideig Rómában dolgozott. Hazatérve 1563-ig Antwerpenben élt, ekkor elvette mestere lányát, és Brüsszelbe költözött. Házasságából két fia született, mindkettő festő lett, de ifjabb Pieter, és Jan is Brueghel formában írta nevét. Munkásságának első korszakában rajzok, rézmetszetek készítésével vívta ki kortársai elismerését, festői tevékenysége életének csupán utolsó évtizedére terjed ki. Első hiteles, dátummal jelzett festménye, a Tizenkét közmondás 1558-ban készült. Korai képein a 15. századi németalföldi festészet nagy mestere, Hieronymus Bosch hatása érezhető. Számos moralizáló, szatirikus, mitológiai témájú és vallásos allegóriát ábrázoló művet alkotott. Nagy tájképek című rézmetszetsorozata 1555-ben jelent meg, majd 1557-ben kezdett hozzá A hét főbűn című metszetsorozatához, 1559-ben A hét erény című sorozathoz. Leghíresebb alkotása, a Bábel tornya 1563-ból származik. Bruegel neve többek között azért ismert, mert ő volt az első, aki festményein a paraszti életet, a népszokásokat, az egyszerű emberek szórakozásait ábrázolta. Műveiből a legtöbbet – tizenkét darabot – a bécsi Szépművészeti Múzeum őriz, amely tavaly rendezte meg minden idők legnagyobb Bruegel-kiállítását, s a tárlatot 408 ezer látogató kereste fel.