Ötven éve hunyt el Kodolányi János, akit a kommunisták sokáig mellőztek

Gyermekkorában egy évig élt Vajszlón, az ormánsági nagyközség az évfordulóra szoboravatással emlékezik szombaton. Középiskolai évei alatt verseket írt, a Diák-toll című lap szerkesztője volt. Három verseskötete jelent meg 1921-ben. Korai nyomasztó életszakaszáról a Süllyedő világ című regényében írt. Amikor megnősült, gyermekei születtek, nyomorban éltek Pesten. A Nyugat közölte a Sötétség című novelláját 1922-ben, ezzel vált ismertté. Ezután jelentek meg a naturalizmus stílusjegyeit magukon viselő első regényei (Szép Zsuzska; József, az ács), az Ormánság nyomorúságát, a középosztály pusztulását ábrázolta. Az 1930-as évektől tagja volt a népi írók mozgalmának. Érdeklődése a magyar középkor felé fordult, a Julianus barát című mű ennek bizonyítéka. Drámáit bemutatta a Belvárosi Színház 1939-ben, miközben nacionalista mozgalmakhoz sodródott. Politikai okból nem jelenhetett meg 1949 és 1955 között, ekkor írt regényt Jézusról, Júdásról és Mózesről is. A posztumusz Kossuth-díjat 1990-ben kapta meg.