Kultúra
Legóépítőből világhírű dalszerző
Ed Sheeran zenei pályáját érzékletesen mutatja be Sean Smith nemrég megjelent életrajzi kötete – A könyvet a szubjektív visszaemlékezések teszik igazán szórakoztatóvá, hitelessé
Az Ed Sheeran című könyv a 21. Század Kiadó gondozásában került nemrég a könyvesboltok polcaira. A háromszázötven oldalas mű szerzője részletesen – helyenként már-már detektívekre hajazó pontossággal – tárja fel a zenész életútját és az Ed Sheeran-jelenség titkát. Egyébként épp ez a részletes kutatómunka az, ami hol erősíti, hol gyengíti a történetet. Ám szép lassan, fejezetről fejezetre kirajzolódik, hogyan vezetett Sheeran útja a suffolki Framlinghamből a zeneipar csúcsára. A három nagyobb egységre tagolódó kötet huszonegy fejezetből áll, tartalmaz néhány fényképet, míg a legvégén egy Fontosabb dátumok című kronológia taglalja élete fontosabb eseményeit.

Smith sajátos formáját választotta az Előszónak: a Cardiffban, a Principality Stadiumban 2018. június 24-én tartott koncertről írt személyes hangvételű beszámolót. Mint írja, ahhoz képest, hogy mindössze három manistream albumot adott ki, máris több klasszikust alkotott – olyan számokat, amelyekből egyszerűen csak „a mi dalunk” lesz.
Az első fejezetek a családot és ezt a miliőt mutatják be, ahonnan elindult: a kisvárosi tájat, az iskolát, a templomi kórust. A művészetekkel foglalkozó szülők pedig arra ösztönözték fiaikat, hogy tévézés után rajzoljanak, fessenek, illetve Ed legózzon. Imádta a játékot, s később a legó mellett eltöltött boldog órákból sokat profitált, amikor türelmes munkával össze kellett raknia egy dalt. Zene iránti szeretetét erősítette, hogy apja esténként koncertekre vitte: voltak Green Day és Paul McCartney koncerten is. Az elkövetkezendő években ének- és gitártudását csiszolta, s mindössze tizenhárom évesen elkészítette első albumát, a Spinning Mant, amelynek hangzásában semmi köze a ma ismert Ed Sheeran-dalokhoz.
Ed gyermekként kifejezetten szégyenlős, csendes, dadogó, különc kisfiú volt – az egyik fejezet azt taglalja, miként szabadult meg dadogásától. Tizenegy évesen hallotta Eric Claptont énekelni, s ezután vette meg első gitárját, egy fekete Stratocaster-replikát. Csellóórákat is vett, de a komolyzene soha nem inspirálta – fejtette ki később A Visual Yourney című könyvében.
Tizenhét éves, amikor Londonba ment akusztikus Martin gitárjával. Az Access to Musicban tanult heti két napot, míg a hét többi napján szövegíró kurzuson vett részt, esténként pedig fellépett – abban az időben nem utasított el semmilyen szereplési lehetőséget. A brit fővárosban bár Ed nomád életet élt – barátoknál, ismerősöknél aludt a kanapén, esetleg hálózsákban a padlón –, vágyott az otthoni környezetre. A szerző arról is szól: Ed sosem volt igazán hajléktalan – bár Sheeran nemrég másként nyilatkozott.
Az életrajzíró hatalmas munkát végzett, rengeteg háttér-információt gyűjtött össze a családtagokról, a barátokról, a zenésztársakról, a kiadókról. A könyvet ezek a szubjektív visszaemlékezések teszik igazán szórakoztatóvá, hitelessé. Később az is kiderül, milyen szerepet játszott pályáján mások mellett Damien Rice, a Nizpoli, Elton John, Jamie Foxx vagy Taylor Swift.
És fény derül arra is, milyen volt alkotás közben. Ed különleges képességei közé tartozott, hogy könnyedén megtalálta a közös hangot az emberekkel, zenésztársakkal, valamint már nagyon fiatalon gyorsan megjegyzett szövegeket és dallamokat, a The Beatles- és Bob Dylan-albumok összes számát kívülről fújta.
„Nem hinném, hogy sokkal több tehetségem van más emberekhez képest. Szerintem a tehetség olyan harminc százalék, míg a többi alázat, hév és magabiztosság.” – mondta a zenész, amikor 2017 decemberében a Buckingham-palotában átvette Károly hercegtől a Brit Birodalom Érdemrendjét. Rajongók milliói szeretik, mert nem változtatta meg a hírnév és a vagyon. Ed Sheeran ma is az az egyszerű srác maradt, aki volt. S mindezt érzékletesen mutatja be Sean Smith kötete, amely Novák Gábor nagyszerű fordítását dicséri. Ráadásul egy életrajzi könyv attól is jó, hogy inspirál, tanít, elgondolkodtat. Ez a kötet épp ilyen.
Gitárral a nagyszínpadon

Ed Sheeran (képünkön) óriási koncertje nyitotta meg a 27. Sziget Fesztivált szerda este. A világ leghíresebb gitáros srácára hatvanezer ember volt kíváncsi. A huszonnyolc éves brit zenész borzas hajjal, egy pulcsira húzott pólóban, valamint egy szál gitárral a kezében tűnt fel a Sziget Fesztivál nagyszínpadán. Mosolygós, közvetlen és profi volt, olyan mint egy lelkes, tehetséges utcazenész Londonból, és nagyon jól működött a színpadon mindaz, amit csinál. Elsőként a Castle on the Hill című dalt adta elő. Hetven perces koncertje alatt előadásmódjában nem volt semmi extra vagy látványos, mégis végig vele együtt énekelt a tömeg, egészen az utolsó, a You Need Me, I Don’t Need You című slágeréig, de elhangzott többek közt az I Don’t Care, a Thinking Out Loud és a Galway Girl is.