Külföld
Soros a kulcsfigura a macedón káoszban
Az amerikai üzletember civil szervezetei révén befolyásolja a balkáni ország belpolitikáját
A politikai válság két évvel ezelőtt, 2015 februárjában kezdődött, amikor az ellenzékben lévő baloldali tömb, az SDSM vezetője, Zoran Zaev bejelentette, hogy titokban rögzített, az akkori kormányra nézve kompromittáló hangfelvételek jutottak a birtokába. A politikus ezekből naponta egyet be is mutatott, ennek hatására a kormány lemondott és időközi választásokat írtak ki.
Többszöri halasztás után 2016 decemberében került sor a voksolásra, melyen az addig is kormányzó, jobbközép VMRO-DPMNA szűk győzelmet aratott. A megszerzett 51 mandátumuk azonban nem volt elég a 120 fős parlamentben az abszolút többség eléréséhez, a második helyen végzett kommunista utódpárt, az SDSM pedig hiába paktált le az albán kispártokkal és tudna felmutatni így elviekben elegendő erőt a kormányalakításhoz, Gjorge Ivanov köztársasági elnök közölte: nem hajlandó kormányalakítási megbízást adni a balos koalíciónak, mert szerinte egy ilyen kormányzat veszélyt jelentene Macedóniára nézve.
Az SDSM az albán pártok szövetségéért cserébe megígérte, hogy kiterjeszti az albán nyelvhasználatot az országban, extra támogatásokat garantált az albán régióknak, mindehhez konkrétan az albán kormány szabta a feltételeket, Zoran Zaev pedig mindenre rábólintott. Tavaly december óta tehát politikai patthelyzet áll fenn a balkáni országban.
A tüntetések a migrációs hullám tetőfokán erősödtek fel leginkább
A 2015-ös évben a hangfelvételek által kiváltott politikai válság mellett a migrációs hullám is próbára tette a macedón vezetést. A kormányzat az országon napi 10-12 ezer menekült láttán úgy döntött, a helyzet tarthatatlan, ezért kerítést épített a macedón-görög határszakaszra. A George Soros amerikai milliárdos által támogatott szervezetek 2015 januárjától kezdve a belpolitikai feszültség fokozásán dolgoztak, eleinte békés tüntetéseik egy évvel később erőszakosakká váltak. Akkor már a határok megnyitása mellett az is céljuk volt, hogy az ügyvezető kormányt megdöntsék.
A tiltakozások érdekes módon éppen a migránsválság tetőfokán voltak a legintenzívebbek, az akcióiknak pedig az lett az eredménye, hogy a hatóságok a tüntetések biztosítására a határszakaszokról vezényelték át erőiket, így a zöldhatárokon könnyebbé vált az átjárás.
A demonstrálók – akik között az SDSM több vezetője is megtalálható volt – több kormányzati épületet megrongáltak, az elnöki hivatalt felgyújtották, az Igazságügyi Minisztérium épületét pedig festékkel öntötték le.
Kiterjedt hálózatott hozott létre az általa irányított szervezetekről az amerikai spekuláns
A tüntetéssorozat kapcsán felmerül a kérdés, ki finanszírozta azt. Ennek megértéséhez 2012-ig kell visszamennünk az időben, George Soros szervezetei ekkor vették át az irányítást a Macedóniába érkező amerikai fejlesztési támogatások fölött. Az Egyesült Államok 2008 óta juttat forrásokat az amerikai adófizetők pénzéből a macedón vezetésnek, ezeknek a pénzeknek az elosztását 2012 februárjáig kizárólag az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) koordinálta. A források odaítélésében addig nem játszottak központi szerepet ideológiai szempontok, öt évvel ezelőtt azonban Macedónia és a Soros-féle Open Society Foundation (OSF) megállapodást írtak alá, melyben rögzítették, hogy innentől fogva ez a szervezet a fő elosztója az USAID Civil Társadalom Projektjéből származó támogatásoknak.
A program koordinálásában négy macedóniai Soros-szervezet vesz részt, ezek név szerint:
- az Ifjúsági Oktatási Fórum (IOF)
- a Fórum – Stratégiai Kutatási és Dokumentációs Központ
- a Civil Kommunikációs Központ
- és a Reaktor – Kutatás Akcióban
Ezek a szervezetek az OSF mellett az ellenzéki SDSM párthoz is több szálon kapcsolódnak, erre jó példa, hogy az Ifjúsági Oktatási Fórum közös demonstrációkat szervezett a szociáldemokratákkal.
Az amerikai pénzekből Sorosék egy kiterjedt, körülbelül hatvan civil szervezetből álló hálózatot hoztak létre az országban. Az USAID támogatások útja meglehetősen nehezen követhető, a szervezetek honlapján fellelhető információk átláthatatlanok, és az sem egyértelmű, mik a feltételei a támogatások odaítélésének. Gyakran megfigyelhető, hogy a különböző szervezetek között személyi átfedések vannak, vagyis ugyanazok több csatornán férnek hozzá az amerikai közpénzhez.
A Soroshoz köthető civilek saját bevallásuk szerint is azt szeretnék elérni, hogy Macedónia fogadjon be 150 ezer migránst. Ezzel az ország vallási összetétele jelentősen megváltozna, az orthodox keresztény többség gyengülése mellett a muzulmán kisebbség erősödését magával hozva. Ez a trend már most is megfigyelhető, az elmúlt időszakban mintegy 300 mecset épült Macedóniában. Az instabilitást emellett jelentősen fokozza a régre visszanyúló macedón-albán ellentét. (A parlament tegnapi elfoglalásának közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a szocialisták egy albán nemzetiségű képviselőt szavaztak meg házelnöknek.) Ez a konfliktus tömeget visz ki az utcára, ahol rendszeressé váltak az összecsapások.
Soros az amerikai nagykövet révén is nagy befolyással bír a macedón belpolitikára
Soros a szervezetei mellett diplomáciai kapcsolatai révén is képes beleszólni a macedón belpolitikába. Az üzletember ugyanis rendkívül jó kapcsolatot ápol az előző amerikai kormány által kinevezett nagykövettel, Jess Bailyvel. A diplomata informális úton letiltotta a koalíciókötésről a baloldali pártokat, a migránsválság óta pedig háromszor kérette be a miniszterelnököt, hogy lebeszélje a kerítésépítésről, és rávegye a bevándorlók beengedésére.
Szavazatimportálásként is felfogható a tömeges bevándorlás
A tömeges migráció kapcsán van még egy érdekes szempont, amire rámutat az Origo cikke. Az írás azt állítja, hogy kutatások alapján a bevándorlók beengedése szavazatimportálásként is értelmezhető, mert a migránsok nagy többsége Európa-szerte a baloldali pártokat támogatja.
A 2013-as norvég választásokon például az ázsiai, latin-amerikai és afrikai származású választók közel 60 százaléka a baloldal mellett tette le a voksát, legtöbben a választásokat megnyerő Munkáspártot támogatták.
Németországban is hasonló tendencia tapasztalható, a bevándorló hátterű választók 40 százaléka szimpatizál a szociáldemokrata SPD-vel, a török származású polgárok között ez az arány már 70 százalék.
Ausztriában a Bécsben élő, török származású választók 60-80 százaléka a baloldali SPÖ-t választja.