Pearl Harborba látogat Abe Sindzó

Abe Sindzó japán kormányfő, Ivanka Trump és apja, Donald Trump (Fotó: Reuters)

Az államok nemzetközi kapcsolatai-nak ápolására irányuló diplomácia – külpolitikai érdekek által vezérelt – közösségében mindennapos gyakorlatnak számít, hogy a politikusok szimbolikus gesztusokba és/vagy rituális tiszteletadásokba csomagolva kommunikálják az országok közötti viszony minőségét a közvélemény felé. A protokolláris szabályok szigorú betartására való kötelezettség nem sok teret enged a spontaneitásnak, az effajta eseményekről kiadott formális nyilatkozatok pedig valószínűleg egymással versengenek a tartalmilag semmitmondó, szakzsargonokkal teletűzdelt, üres frázisokat ismételgető közlemények képzeletbeli versenyében. Az adott esemény helyszínének és időpontjának kiválasztása azonban a legtöbb esetben figyelemreméltó üzenetértékkel bír – ezt az összefüggést érdemes számításba venni annak kapcsán is, hogy a japán miniszterelnök – a történelemben első hivatalban lévő kormányfőként – Pearl Harborba látogat december 26–27-én.

Elmarad a bocsánatkérés

Abe Sindzó bevallottan azzal a szándékkal utazik a Hawaii-szigetekre, hogy Barack Obama amerikai elnökkel együtt megemlékezzen a hetvenöt évvel ezelőtti japán légitámadás több mint kétezer áldozatáról. A látogatás már önmagában egy viszonzott gesztus, Obama ugyanis május végén – az amerikai elnökök közül ugyancsak elsőként – kereste fel Hirosimát, ahol megemlékezett az 1945-ös amerikai atombomba-támadás áldozatairól. Abe Sindzó felesége, Abe Akie egyébként már augusztusban ellátogatott a hawaii kikötővárosba, ezzel útjára indítva a pletykát, hogy akár hamarosan a férje is követi majd.

Az időzítést tovább árnyalja, hogy a látogatást Obama elnökségének utolsó pillanataira ütemezték, egyúttal arra is gondosan ügyelve, hogy a vizit időpontja még véletlenül se essen egybe a helyi idő szerint 1941. december 7-én végrehajtott japán rajtaütés évfordulójával, amely valószínűsíthetően tovább növelte volna az esemény jelentőségét (Abe ugyanis – Obama hirosimai látogatásához hasonlóan – nem szándékozik bocsánatot kérni a történtekért). Egyébként már önmagában az is figyelemreméltó, ahogyan a japán kormányfő a történelmi jelentőségű vizit puszta végrehajtásával arcot ad „fontos szövetségesének, és egyben jó barátjának”, hiszen bármennyire keserű is, még a legelfogultabb hívek is kénytelenek belátni, hogy nyolc év után Obama pozitív végkimenetelű hagyaték nélkül, lehajtott fővel kénytelen elkullogni a Fehér Házból. A leköszönő elnök ugyanis nem hagy maga mögött mást, csak globális bizonytalanságot: forrongó Közel-Keletet, lerombolt Szíriát, pengeélen táncoló iráni atomegyezményt és elmérgesedett dél-kínai-tengeri szigetvitát. (Bár az mindenképp az érdemei közé sorolandó, ahogyan feleségével, Michelle Obamával új alapokra helyezték az elnöki politikai kommunikációt azáltal, hogy a közösségi médián keresztül minden amerikai, sőt világpolgár otthonába elvitték szimpátiát keltő családi történeteiket, kezdve a feleségéért rajongó hétköznapi férfi képétől egészen az Ovális Irodában táncra perdülő amerikai elnökig).

Óvatos egyensúlyozás

A kelet-ázsiai geopolitikai konfliktusok miatt az Egyesült Államoknak kiszolgáltatott japán kormányfő egyébként jól láthatóan igyekszik megfelelően egyensúlyozni a leköszönő Obama-adminisztráció és a gyökeres változások elhozatalát sejtető Donald Trump kormánya között. Hisz bár kétségtelen, hogy Trump elnökválasztási győzelme az egész világot megdöbbentette, az biztosra vehető, hogy a japán kormányfőnél kevés politikusnak fájhatott jobban a feje. Abe Sindzó ugyanis a szeptemberi ENSZ- közgyűlésen személyesen biztosította támogatásáról Hillary Clinton demokrata elnökjelöltet, a republikánusok elnökjelöltjével azonban még csak nem is találkozott. Ezt már akkor úgy értelmezték a politikai elemzők, hogy a Trumppal való találkozó kikerülésével Abe Sindzó finoman azt jelezte, hogy kit gondol az amerikai elnökválasztás nyertesének – mondta lapunknak Kuragane Kei, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Modern Kelet-Ázsia-kutatócsoportjának munkatársa. A Japán-szakértő szerint ennek a „baklövésnek” lehetett a következménye, hogy Donald Trump győzelmekor Tokióban úgy érezték, Abénak nem elég pusztán a világ vezetői közül elsőként gratulálnia a megválasztott amerikai elnöknek. Ennél többre volt szükség, mégpedig arra, hogy a világ összes vezetője előtt siessen a New York-i Trump Towerbe, hogy biztosítsa támogatásáról a kijelentéseivel Kelet-Ázsiában nagy pánikot keltő megválasztott elnököt – tette hozzá Kuragane Kei. Abe és Trump személyes találkozójáról a sajtót kitiltották, így annak témájáról jóformán semmi nem derült ki, ezért a média kénytelen volt napokig azon rágódni, hogy mit keresett Ivanka Trump apja első diplomáciai vizitjén, miközben a családi cég egyik vezetője is egyben.

Kuragane Kei emlékeztetett, a japán kormányfő szűkszavú nyilatkozatában elismerően nyilatkozott az Egyesült Államok 45. elnökéről, akivel „meleg hangulatú, őszinte megbeszélést” folytatott, és úgy vélte, „bizalomra épülő kapcsolatot” tudnak kialakítani a jövőben. Arról viszont egyik fél sem tett említést, hogy a vizit alkalmával szóba kerültek-e Trumpnak azon, a kelet-ázsiai országokkal való amerikai szövetségi viszonyokat megkérdőjelező kampányígéretei, amelyeknek köszönhetően jóformán az egész térség Hillary Clinton győzelmében bízott. Trump ugyanis novemberi választási győzelme után videoüzenetben ismertette tervezett első elnöki intézkedéseit, amelyek közül a legnagyobb hatása alighanem annak lesz, hogy januárban kivonja országát a Csendes-óceáni Partnerségnek (TPP) nevezett, Amerikát és Ázsiát összekötő szabadkereskedelmi egyezményből (amit egyébként Hillary Clinton is támadott a kampányában). A TPP nagyon fontos alkotóeleme lett volna Washington új Ázsia-politikájának, amelynek az volt a kiindulópontja, hogy a 21. században a világgazdaság központja egyre inkább Ázsiába kerül majd át (az övezet a globális GDP negyven százalékát ölelte volna fel).

Sutba dobott befolyás

Ez a lépés gyakorlatilag azt jelenti, Trump lemondott arról, hogy a következő években Washington diktálja a nemzetközi gazdasági szabályokat Kelet-Ázsiában, ezzel pedig át is engedte a lehetőséget az amerikai hegemónia lassú, de biztos aláásásán ténykedő Kínának – magyarázta a Japán-szakértő. Japán szerint egyébként az Egyesült Államok nélkül a TPP-nek nincs értelme, és ezt valószínűleg a kelet-ázsiai térség többi országa is így gondolja. Abe Sindzó egyébként még a Trumppal való találkozója előtt azt is bejelentette, hogy a TPP meghiúsulása esetén országa inkább a térség legnagyobb GDP-jével rendelkező Kínát is magába olvasztó szabadkereskedelmi övezet, a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP) létrehozására törekedne, amely tovább csökkentené az Egyesült Államok térségbeli befolyását.

Tokióban ráadásul attól is tartanak, hogy váratlan véget ér az a katonai és geostratégiai szövetség, amely a második világháború vége óta fennáll a két ország között. Trump ugyanis azzal is megvádolta Japánt és Dél-Koreát, hogy nem fizetnek eleget az ott állomásozó amerikai csapatokért – holott a szigetország csupán idén 3,5 milliárd dollárt utal át Washingtonnak ebből a célból –, továbbá azt is felvetette, hogy Tokió és Szöul fejlesszen saját atomfegyvert az önvédelméért, amit legalábbis Tokió határozottan elutasított – magyarázta Kuragane Kei. Ilyen körülmények között Japán egyelőre csak a sötétben tapogatózik Trump ellentmondásokkal kísért kelet-ázsiai stratégiája kapcsán, Abe Sindzónak a megválasztott elnökkel való találkozását követő optimista szavai azonban bizalomra adnak okot – tette hozzá a szakértő.