Külföld

Népességfogyás és betelepítés

Lakosságcseréhez hasonlították az ENSZ elméletét

A tavaly kezdődött migrációs válság kapcsán egyre gyakrabban foglalkozott a nemzetközi média azzal a 2000-ben publikált, nagy port kavart ENSZ-tanulmánnyal, amely a népességfogyás és a bevándorlás kapcsolatával foglalkozik.

Az „Áttelepítéses migráció: Megoldás-e a csökkenő és elöregedő népességre?” (Replacement Migration: Is it a solution to Declining and Ageing Populations?) című dokumentum több lehetséges forgatókönyvet is vizsgál, s végkövetkeztetése az, hogy az akkor még 370 milliós Európának 159 millió bevándorlót kellene befogadnia 2025-ig ahhoz, hogy a népességén belül megfelelő maradjon a munkaképes korú lakosság aránya. Úgy számolták, hogy Európának ahhoz, hogy az 1995-ös abszolút szinten tartsa aktív népességét, 24 millió bevándorlóra lenne szüksége 2025-ig, az aktívak és inaktívak akkori egyensúlyának fenntartásához azonban 159 millióra emelkedik.

Az európai jobboldalon párhuzamba állították az ENSZ elméleti vizsgálatát Renaud Camus „nagy lakosságcsere” (le grand replacement) elméletével. A francia író szerint a média és a kormányok segítségével gyarmatosítják az afrikai muszlim bevándorlók Franciaországot, véglegesen megváltoztatva ezzel az ország etnikai és kulturális arculatát. Ezzel kapcsolatban Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front elnöke egy interjúban úgy fogalmazott: nem hisz abban, hogy előre kidolgozott tervről volna szó, szerinte pragmatikusabb a megfejtés: a francia kormányok a fizetések leszorítására használták évtizedeken át a bevándorlást.